"Miért is kell isten az embernek?" Lehet hogy ezért, amit mondasz. De miért vannak, akik Istenben gondolnak, holott esetleg nem félnek és nem bizonytalanok? Azért mert a világban célszerűséget tapasztalnak és nem választják külön a célszerűségre képes embert a környezettől (!). Nem mondják, hogy célszerűségre csak az ember képes és kész, hanem analóg módon a kozmoszt is célszerű alkotásnak tekintik, amit így a gondolatmenetből köetkezőn Isten teremt, hiszen az ember úgy tudja, hogy a kozmoszt nem ő alkotta. Erre mondhatjuk, hogy ez téves analógia, ez esetben azonban egyrészt, az ateista gondolkodás vegye észre a saját analógiáit és tegyen utána kérdő jelet, másrészt elég gyenge, hogy az önmozgó anyag véletlenül hozott létre célszerűségre képes embert, harmadrészt a környezet és az ember ilyetén való széválasztása tarthatatlan.

Nem nevezném tudatlannak sem azt, aki inkább célszerűségben és analóg módon istenben gondolkodik, sem azt, aki inkább okszerűségben és akkor isten nélkül gondolkodik, már ha következetes, ami viszont nem általános.
Azt sem nevezném tudatlannak aki ima által Istennel egyesül és azt sem, aki meditálva megvilágosodik. Tudatlannak azt nevezem, aki bármelyik nézetet kizárólag igaznak gondolja, ahogy többek közt tőled tanultam.:)

Talán ezt próbálta Yoscha mondani az istenkép (Astus megfogalmazásában a célszerűség) áttetszővé válásával. H az sem akadályoz, nem merevvé tesz és elutasítóvá, hanem hajlékonnyá és elfogadóvá.

@ron: Bizonyára, amikor azt mondja: kőkemény elutasítást kell nekünk gyakorolni a kirekesztő istennel szemben. Aztán majd legfeljebb azt mondja valaki: Csapataink harcban állnak. Hát szerintem mi nem ugyanazt a magyart olvassuk, de nem baj.

Próbálom Buddha urunkat elképzelni, ahogy azt mondja a római pápának meg a aa rabbinak: ti kirekesztőek vagytok ezért kőkeményen elutasítlak titeket. Richard Dawkinsnak, hogy keblemre, mert hasonló a hasonlónak örül, a Dalami Lámának meg, hogy csak így tovább. Buddha urunk, ha ezekkel egyszerre beszélne is, mind meg lenne elégedve vele, hogy kifogástalanul művelt, kellemes ember, akivel nem lehet összeveszni. Írjak mesét erről? Csak hát ez nehéz, a kőkeményen elutasítom a kirekesztő istene(de)t mert nyugati buddhista vagyok az nem annyira. Beszélhetnék a témáról úgy is hogy teljesen személytelenül de hát már így is elbeszélünk egymás mellett, és ha már rátértem a személyes részre: ha számunkra jó hírt hallunk vagyis, hogy Buddha ateista legyen mert szerintünk is...akkor a rossz hírek fölött esetleg átsiklunk, hogy ki/mi a kirekesztő és akkor legfeljebb mi vagyunk azok a csapatok, akik úgy állnak harcban, hogy azt sem tudják hogy kerültek oda. És akkor még elővehetném azt, hogy engem mint keresztényt vagy olyasmit és legalábbis papír forma szerint azt, ez sért, úgy talán érthetőbb lennék? (Egyébként nem sért.)

Hogy lehetne már úgy megvilágosodni, hogy ezt a nézetet elutasítom azt meg a magamévá teszem??

A célszerűségről én írtam Isten védemében, Astus szerint istenben gondolkodni/hinni tudatlanság.

Kedves! Hát mi miket olvasunk??

@plumbeus: Bocsesz! :)

Téged keresztényként teljesen jogosan sérthet, amit Yoscha írt. Itt viszont az a kérdés, h buddhistaként sért-e. Ha nem, semmi gáz, ez lenne sztem az "áttetszőség". Ha igen, akkor meg nem vagy buddhista abban az értelemben, h az Istenbe vetett hitedet nem egy meghaladható és meghaladandó nézetnek tekinted, amely éppen aktuálisan segít Téged és másokat, hanem vmi másnak.

@ron: Ha én mint keresztény vagy akárki meg lennék sértve, -ahogy nem vagyok mert, aki mást megsért nem tudja mit cselekszik engem is beleértve mikor rámjönnek a nagy okosságok - akkor Yoscha nem buddhista mert szenvedést okozott.
(Továbbra is sajnálom ezt a deszofisztikált kanyart de úgy látszik így jobban megy ma nekünk a diskurzus.)

Mint emlegettem a kereszténység világvallás ergo nem kirekesztő, ha úgy érdekel minket más is nemcsak a saját véleményünk.

Hagyjuk az áttetsző istent, mert mi az?

Akkor pedig te azért nem vagy buddhista mert az ateizmusodat "nem egy meghaladható és meghaladandó nézetnek tekinted, amely éppen aktuálisan segít Téged és másokat, hanem vmi másnak. " azaz igazságnak, ráadásul ha papok neveltek volna nem ezt mondanád.
És akkor még Buddha ateizmusa anakronizmus, és visszavetítés, az az hisz istenben, aki fél és bizonytalan hogy Astusnak is adjak:) pedig olyan leegyszerűsítő hogy szerintem egyenesen vitát akart provokálni, a kis buddha :))

@plumbeus: Arról van szó, hogy az "Isten" képzete nem különbözik az én képzetétől, annak csupán egy felnagyított változata, Az "Isten" egy végső idea, a legfőbb szubsztancia. Pontosan az üresség tanításának ellentéte. Ezért mondom tudatlanságnak, mert a világ változékonyságától való menekvés egyik jellegzetes megnyilvánulása. De arról szó sem volt, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik ilyen istenben hisznek. És ezt jobb nem is összekeverni, mert olyat nem mondtam, s nem is állt szándékomban, hogy emberek megvetésére buzdítsak bárkit is. Nézetek elvetésére, arra igen.

@Astus: "De arról szó sem volt, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik ilyen istenben hisznek."
Tudom, szerintem részemről sem.
Teljesen mindegy, hogy az én felnagyított változata-e vagy sem, mert a végtelenségig érvelhetünk az ateizmus mellett és ellene és a teizmus ellen és mellett. Ha ezt megtennénk és már jól kivtitatkoznánk magunkat, akkor mondjuk Te azt mondanád: igen de az etika, erre én azt mondanám: etikailag az isten hit is ok.
Na mindegy a nézetek éppen akkor vannak elvetve, ha az ateizmust pont olyan "csak" nézetnek tekintjük, mint az ellenkezőjét vagy az akármit. Ha szerintünk az ateizmus valami igazság a teizmus pedig tudatlanság akkor talán vessük el az ateista nézetünket, és természetesen fordítva is, vagy én fordítva ülök egy buddhista lovon?:)
Azt mindenki tudja, hogy az üresség ellentéte. Arról részemről szó nem volt, hogy az ateizmus nem igaz/igaz vagy a teizmus igaz/nem igaz.

@plumbeus: Nem arról van szó, hogy mi igaz és mi hamis, hanem hogy mi hova vezet. Az istenhit nem vezet megszabaduláshoz. Az üresség tanítása igen. És egyedül ez számít a buddhizmusban.

@Astus: Az a megváltáshoz vezet a kereszténység szerint vagy az önvalóhoz való visszatéréshez a hiduizmus szerint, a többi vallást illetően nem tudom. Etikailag egyiket sem kifogásolnám, bár egy haja szállal Buddha valóban tökéletesebb az elmélet és a gyakorlat összhangját illetően.

Szerintem nem a buddhizmust vitatom vagy mit csinálok:), hanem eredetileg azt hogy az istenhit félelemből és bizonytalanságból fakad, és tudatlanság, és újabban azt is, hogy ez valami helyes nézet lenne, amit értsük meg és aztán tartsuk meg ...míg tehát szerintem mehet a többi nézettel a nézetek közé:)

Szerintem ha akár ateista vagyok (akár teista..) vagyok akár akámi vagyok és azt megvizsgálom hogy miért és hogyan és észre veszem, hogy pl azért mert ezt tanították nekem az iskolában, a családban és a tágabb környezet is úgy gondolja, de az akármilyen nézetem ezért és azért nem tökéletes ahogy más nézetek sem tökéletesek akkor nagyobbat léptem mintha azt mondom hogy egyik vagy másik ilyen vagy olyan és akkor ez tetszik az meg nem tetszik. Hát ezt mindenki tudja könyörgöm, hogy Buddha ateista kell hogy legyen ha én az vagyok...