„Amikor felidézed a Buddhát, a tényt, hogy kapcsolatba kerültél a Buddha tanításával, hogy volt egy buddha a világon, hogy ezek a tanítások még mindig elérhetők számunkra, akkor már csak ezekre gondolni is nagy örömet okoz, ami különösen jó érzelem. Örömet (píti), boldogságot (szukha), nyugalmat (passzaddhi) hoz. Mindezek a szellemi minőségek támogatják a tudatot abban, hogy elégedettebben, boldogabban érezze magát. És amikor meditálsz, segítik a tudat lecsillapodását, hogy könnyen összpontosítson, mert jól érzed magad.
Amikor éberséget és belátást gyakorolsz, az nem jelenti, hogy a tudat amolyan semmilyen, élettelen lesz. Van a gyakorlásból jövő öröm, a gyakorlás boldogsága. De ez egy olyan boldogság, ami nem annyira okoz függőséget, mert egy tisztább helyről fakad, és belátással együtt van. A Dhammából jön, az igazság, a Dhamma látásából. Csupán a természetes eredménye a tudatod szennyeződésektől megszabadításának.
A szennyeződésektől mentesen, a szamádhiban, amikor az akadályok csendben vannak, nem keresünk semmi konkrét érzéktárgyat, nem veszünk el bosszankodásban vagy unalomban, nem vagyunk álmosak, vagy nyugtalanok, vagy aggódók. A tudat elégedett, hogy gyakoroljon egy tárggyal.
Van a boldogság, jóllét, öröm is, ami a belátásból fakad. A megértéséből, ahogyan a dolgok vannak, magával hoz egyfajta elengedést. Ha látod a mulandó természetét azoknak, amiknek az élvezetéért kergeted őket, akkor a tudatod elkezd belefáradni. Itt van az elengedés boldogsága: ó, mégse kell kergetnem azokat az élvezeteket, mert csak ideiglenesek!
A Dhamma gyakorlásából jövő boldogság belső elégedettséghez vezet. Nem függ sok dolog birtoklásától. Akár sok pénzed, tulajdonod, barátod van. Akár híres és gazdag vagy, a világban sikeres. Tehát amikre az emberek általában sóvárognak. Ezekre mind nincs szükséged a Dhammához. A Dhamma ezek felett, ezeken túl van. Lehetnek ilyeneid, lehet anyagi sikered, lehetsz híres és gazdag, de nincs mindenképp szükséged rájuk, hogy gyakorold a Dhammát, hogy megtapasztald a Dhamma boldogságát.
Amikor mondjuk békésen meditálsz, és valóban békés vagy, nem számít, hogy más tud erről vagy sem. Nem kell kimenned mindenkinek elmondani, nem kell sehova menned, nem kell semmi különleges felszerelés vagy dolog, hogy segítsen neked. Hogy belsőleg fejleszted a tudatod, fejleszted a szílát (erkölcs), a szamádhit (összeszedettség), a pannyát (belátás, megértés). A tudatod a Dhammához viszed, s akkor anélkül boldog, hogy külső dolgoktól kellene függenie. Ezért szorgalmazta a Buddha azt, hogy tartózkodjunk a Buddha, a Dhamma, és a Szangha felidézésében. Boldogságot hoz, felemeli a tudatod, energiát ad. Energiát ad és képessé tesz elválasztani a tudatod, mondjuk a fájdalmas érzésektől, a fáradság érzéseitől, amik általában lehúznak.
Amikor meditáció közben fájdalmas érzésed van, a baj leginkább az, amit gondolsz róla. A szenvedés: ó, nem szeretem ezt a fájó lábat, vagy hátat, vagy fáradság érzetet! Zaklatja a tudatot, amikor ragaszkodsz hozzá, azonosulsz vele, mint enyém, mint személy. Amikor a Dhammát éberséggel, belátással gyakorlod, csak ránézel: ó, egy fájdalmas érzés. De nem kell szenvedéssel reagálnod rá. Válaszd el tőle a tudatod: ó, ez ilyen érzés. De nem személy, nem egy lény. Csak egy természeti jelenség, ami keletkezik és elmúlik. Amikor a tudatod erősebb, például amikor felidézed a Buddhát, a Dhammát, és a Szanghát, akkor meg tudod csinálni. Még ha valami kellemetlenséged is van, beteg vagy, fáj valamid, a lábad, vagy fáradtnak érzed magad a munkától, csak akként vagy tudatában ezeknek, amik: csak érzések. Vagy ha valami szenvedéssel találkozol, mondjuk valaki csúnyán bánik veled, nem jól mennek a dolgaid. Csak tudatában lehetsz ezeknek a tapasztalatoknak, akként amik. Egy másik ember szavai; az életed, a munkád, a családi életed hullámai. Nem kell szenvedéssel reagálnod rá, csak tudatában vagy ezeknek, ahogy vannak: ó, ez ilyen. És amikor valaki kedves veled, megdicsér, vagy szépen beszél hozzád, az egyfajta érzés. Amikor valaki ideges, megszíd, mérges, kritizál, az másfajta érzés. De amikor éber vagy, akkor azonos értékűek, nemde? Csak egy másik hang, másik adag szó. Megérted a jelentést, de nem kell szenvedést létrehoznod a tudatban, csak legyél tudatában, ismerd annak őket, amik, éberséggel.
Amikor a tudat meghal az éberségben, elveszik a hangulataiban, akkor bármit is hallunk másoktól, az kimozdít minket, nemde? Amikor barátságosak, boldogok vagyunk, azt szeretjük, ragaszkodunk hozzá. Amikor nem kedvesek, durvák, kritikusak, azt nem szeretjük. A tudat folyton le és fel jár, ahogy a külső körülmények hajtják. Amikor megkapjuk, amit akartunk, boldogok vagyunk. Amikor nem kapjuk meg, amit akartunk, boldogtalanok vagyunk. Jól mennek a dolgaink, boldogok vagyunk, nagy boldogan sétálunk az utcán. Amikor rosszul mennek a dolgaink, boldogtalanok vagyunk. Egyetlen napon belül megannyiszor változhat.
A Buddha azt mondta, legyünk éberek, vigyázzunk, legyünk figyelmesek, és szemlélődjünk azon, hogy nem biztos. Mindezek a külső körülmények jönnek és mennek. A belső körülmények, ahogyan érződik a tested, keletkeznek, elmúlnak, megváltoznak. A külső körülmények is megváltoznak. Gyakran nem tudod irányítani őket. Találkozol valakivel, s úgy beszél, hogy nem tetszik neked, nem értesz vele egyet, vagy durván teszi. Talán ott tudod hagyni, talán nem. Bennragadsz vele egy felvonóban, egy kocsiban, vagy valahol egy szobában. Csak ki kell bírnod, nem? De ha éber vagy, képes lehetsz felemelni a tudatod abban a helyzetben. Talán csak gondolkozz a Buddhán. Talán durva veled, lekezelő, mert bosszús, vagy zaklatott, vagy öntelt. Csak gondolj a Buddhára! Most hogy viselkedne a Buddha? A Buddhát felzaklatná? Nem, a Buddhát nem zaklatta fel, amikor valaki lekezelte. A Buddha szemlélődött, megőrizte az éberségét, a figyelmességét, és elengedte. Elengedte a szenvedést. Amikor a Buddha fáradt volt, elengedte. Amikor a Buddha nehézséggel és kihívással találkozott, elengedte. Mert gyakorolta az éberséget, éber volt, óvatos, figyelmes. Nem hagyta a tudatát meghalni a Dhammában, a jelen pillanatban, hogy hangulatokba zuhanjon. Megőrizte az éberségét és szemlélődött: ó, ilyenek ezek a körülmények.”
(Feed The Dhamma Or Feed The Defilements by Tan Ajahn Kalyano 06 July 2024; 17:46-27:43)
