Lelketlen Béka

Mindenkinek lehetősége van arra, hogy rálásson a dolgaira. Ez alapvető emberi képesség. Az, hogy hol kezdődik a meditáció, nehéz megmondani, minthogy nem csak a buddhisták meditálnak. Így aztán lehet mondani, hogy már maga az a cselekvés, hogy az ember megvizsgál dolgokat általánosan, mint intelligens lény, az egyfajta meditáció. Ez az, amikor valaki megáll, s átgondol valamit. A buddhizmuson belül van egy rendszere a meditációnak, ami azt a célt szolgálja - mint minden a Dharmán belül - hogy csökkentse a szenvedést, s megszüntesse annak okait. Amihez a buddhizmusban elengedhetetlen a meditáció, az maga a megvilágosodás. De, mint említettem, vannak fokozatok. Tehát a meditációs praxist jól lehet használni ennél alacsonyabbrendű célokra is. Bár nekem az a véleményem, hogy emberek azért mondanak olyat, hogy őket nem érdekli a megvilágosodás, mert túl elvontnak hangzik. Pedig nincs másról szó, mint az elégedetlenségtől való végleges megszabadulás, az "örök boldogság", ha tetszik. És minthogy általában akik belefognak abba, hogy valamilyen meditácit végezzenek, az azt jelenti, hogy kezdeni akar magával valamit, javítani szeretne az életminőségén. Ilyen értelemben pedig a tökéletes életminőség a végső megszabadulás. Nem hiszem, hogy volna olyan lény bárhol is, akinek ha felajánlanák azt, hogy válasszon a maradéktalan boldogság és a részleges boldogság között, akkor ne az előbbit választaná. De itt persze megint lehetnek félreértések, és a boldogság fogalmát összekeverhetik valamifel extatikus-eufórikus állapottal. Ezért talán jobb kifejezés az elégedettség, ami itt a boldogság jelentése.

Elég csak megnézni, hogy az emberek azért küzködnek, hogy elégedettek legyenek. A vágynak az lenne a célja, hogy kielégülést nyerjen. De mert mindig csak valaminek a megszerzésében, birtoklásában látja az elégedettséget, ezért elégedetlen marad. A haragnak a célja mindig a békesség, hogy végre legyen nyugalom, de mert ezt mindig külső dolgok elpusztításában látja, ezért sosem ér véget a harc. A tudatlanság állapotában az ember arra törekszik, hogy bizonyosságot nyerjen, biztos tudásra tegyen szert, de mert nincsen olyan igazság, ami mindig igaz lenne, így mindig csak a bizonytalanság marad. A buddhizmus ezeket a problémákat érinti, ezeket nevezi a létesülés három gyökérokának, az elégedetlenség forrásainak. Értelmetlennek és elvontnak tűnik ezeket a gondokat megoldani? Nekem nem.