"Reggel felkelsz, felöltözöl, megmosod az arcod, és így tovább. Ezeket mellékes gondolatoknak hívod, de mindaz, ami szükséges, az annyi, hogy ne legyen észlelő és észlelt amikor észlelsz, hallgató és hallott amikor hallasz, godolkodó és gondolt amikor gondolkozol. A buddhizmus nagyon könnyű és nagyon gazdaságos. Erőt takarít meg, de te erőt pazarolsz és saját magadnak csinálsz nehézségeket." (Foyan Qingyuan - Instant Zen, p. 70.)
A buddhizmus lényege az, hogy ne csinálj semmit. Ha ezt tudod, akkor már csak arra kell figyelni, hogy a semmiből se csinálj valamit. Amennyiben valóban nem csinálsz semmit, minden kétely és ragaszkodás eloszlik, az együttérzés és kedvesség természetes módon megjelenik. Nem csinálni semmit annyi, mint nem ragaszkodni a képzetekhez és érzésekhez. Ezt vannak, akik úgy értelmezik, hogy el kell engedni a téves nézeteiket és kötődéseiket.
Az, hogy el kell engedni, meg kell szabadulni, meg kell tisztítani a tudatot, ez a nehéz út. Miért? Mert különféle akadályokon akarunk túljutni, amik egyre nehezebben legyőzhető és mélyebben gyökerező ragaszkodásokat jelentenek. Ezért aztán számtalan fokozaton és módszeren keresztül munkálkodunk azon, hogy mindent elengedjünk.
A könnyű út az, hogy látjuk, nincs mitől megszabadulni. Minden jelenség eredendően üres. A tudat már eleve a buddhaság állapotában van. Amik ragaszkodásnak néznek ki, azok ugyanúgy üresek. Ez a szemlélet megfordítása, ez a tudat természetének meglátása, ami a közvetlen út.
Egy gyakori tévedés az is, mikor emberek azt gondolják, hogy létezik könnyű és nehéz, hirtelen és fokozatos ösvény. Ilyenek nincsenek, sosem voltak. Emberek vannak, akiknek könnyen, vagy épp nehezen megy. E mellett van az is, hogy a tanításoknak különböző fajtái vannak, amikből egyeseket könnyűnek, másokat nehéznek neveznek. De ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek könnyű, vagy épp nehéz. Amit nehéznek és fokozatosnak szoktak nevezni, azok pontosan azok a módszerek, amit a legtöbben tudnak gyakorolni, mert lépésekben dolgozik. Amit pedig könnyűnek és hirtelennek neveznek, az az, amit sokak képtelenek művelni. Mindez miért? Mert az emberek eltérő tulajdonságokkal és beállítódással rendelkeznek.
Elméletben bárki megtehetné most azonnal, hogy felismeri minden jelenség eredendő tökéletességét. De ilyen mégsem történik. Nagyon egyszerűnek hangzik az, hogy nem kell semmit sem csinálni, mégis képtelenek vagyunk abbahagyni a magyarázkodást és gondolkodást. Ezért aztán módszerek vannak, amiket használni kell a cél eléréséhez.
A közvetlen és hirtelen módszer is egy módszer, amit bárki képes használni. De ebben az esetben ami hirtelennek neveztetik, az egy fokozatos úttá válik. Két fontos tulajdonsága van ennek az útnak. Az egyik az elengedés, a másik a tudatosság. A kettő nem két külön dolog, csupán a magyarázat kedvéért hasznos külön beszélni róluk. A gyakorlat egyszerű. Tudatosítsuk azt, ami épp van. Vegyük észre saját tudatállapotunkat. És ahogy észrevesszük, tudatosítjuk, ezzel együtt meg is szabadulunk tőle, elengedjük. Bármi jön, hadd jöjjön. Bármi megy, hadd menjen. Ez NEM azt jelenti, hogy csináld ami jól esik. Az pontosan ennek az ellentéte lenne, amikor valaki belekapaszkodik mindenféle érzésbe, s az éberségnek teljes híján van.
Ha kétely jelenik meg, akkor észrevesszük, nem azonosulunk vele, s hagyjuk el is menni. Ha harag jelenik meg, észrevesszük, s hagyjuk elmenni. A gondolatok és érzések pillanatról pillanatra változnak. Amikor belekapaszkodunk egy képzetbe, érzésbe, véleménybe, akkor úgy tűnik, mintha az folyamatosan a tudatunkban lenne, s nem hagyna minket békén, de ez nem így van. Arról van szó, hogy egy előzőleg megjelent képzetre reagálva újabb és újabb képzeteket hozunk létre. Ez a fogalmiasítás, ez a gondolkodás. A gondolkodással nincs baj addig, ameddig észrevesszük és elengedjük. Nem észrevenni és nem elengedni, ez a beleragadás.
A következő fokon tudatosítjuk és elengedjük a tudatosítást és elengedést is. Mert ez is egy megközelítés, hogy mindent el kell engedni és tudatosítani. Ez is egy koncepció, egy képzet. A lényeg, hogy folyamatosan vegyünk észre és engedjünk el mindent, még azt is, hogy tudatosítunk és elengedünk. Ne gyártsunk nézeteket és elgondolásokat arról, hogy ez ezt és azt jelenti, hogy így meg úgy kell csinálni, hogy mi volt és mi lesz. Ha mégis ilyet tennénk, akkor azt is csak vegyük észre és engedjük el.
És ahogyan mindenben, itt is az elején nehéz, aztán egyre jobban belejövünk. A gyakorlat könnyebbé és természetesebbé válik. De mindez még csak a gyakorlás. Ha ennek következtében belátjuk, hogy a tudat eredendően éber és szabad, tudatos és üres, akkor többé nincs mit elengedni, nincs mit észrevenni, mert a jelenségek ugyanúgy üresek, mint a tudat. Tudat és jelenség nem két külön dolog többé, mert nincs sem észlelő sem észlelt, nincs sem halló sem hallott, nincs sem gondolkodó sem gondolt.
