HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Könnyű módszer, nehéz módszer

2009.05.25. 12:44 Astus

"Reggel felkelsz, felöltözöl, megmosod az arcod, és így tovább. Ezeket mellékes gondolatoknak hívod, de mindaz, ami szükséges, az annyi, hogy ne legyen észlelő és észlelt amikor észlelsz, hallgató és hallott amikor hallasz, godolkodó és gondolt amikor gondolkozol. A buddhizmus nagyon könnyű és nagyon gazdaságos. Erőt takarít meg, de te erőt pazarolsz és saját magadnak csinálsz nehézségeket." (Foyan Qingyuan - Instant Zen, p. 70.)

A buddhizmus lényege az, hogy ne csinálj semmit. Ha ezt tudod, akkor már csak arra kell figyelni, hogy a semmiből se csinálj valamit. Amennyiben valóban nem csinálsz semmit, minden kétely és ragaszkodás eloszlik, az együttérzés és kedvesség természetes módon megjelenik. Nem csinálni semmit annyi, mint nem ragaszkodni a képzetekhez és érzésekhez. Ezt vannak, akik úgy értelmezik, hogy el kell engedni a téves nézeteiket és kötődéseiket.

Az, hogy el kell engedni, meg kell szabadulni, meg kell tisztítani a tudatot, ez a nehéz út. Miért? Mert különféle akadályokon akarunk túljutni, amik egyre nehezebben legyőzhető és mélyebben gyökerező ragaszkodásokat jelentenek. Ezért aztán számtalan fokozaton és módszeren keresztül munkálkodunk azon, hogy mindent elengedjünk.

A könnyű út az, hogy látjuk, nincs mitől megszabadulni. Minden jelenség eredendően üres. A tudat már eleve a buddhaság állapotában van. Amik ragaszkodásnak néznek ki, azok ugyanúgy üresek. Ez a szemlélet megfordítása, ez a tudat természetének meglátása, ami a közvetlen út.

Egy gyakori tévedés az is, mikor emberek azt gondolják, hogy létezik könnyű és nehéz, hirtelen és fokozatos ösvény. Ilyenek nincsenek, sosem voltak. Emberek vannak, akiknek könnyen, vagy épp nehezen megy. E mellett van az is, hogy a tanításoknak különböző fajtái vannak, amikből egyeseket könnyűnek, másokat nehéznek neveznek. De ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek könnyű, vagy épp nehéz. Amit nehéznek és fokozatosnak szoktak nevezni, azok pontosan azok a módszerek, amit a legtöbben tudnak gyakorolni, mert lépésekben dolgozik. Amit pedig könnyűnek és hirtelennek neveznek, az az, amit sokak képtelenek művelni. Mindez miért? Mert az emberek eltérő tulajdonságokkal és beállítódással rendelkeznek.

Elméletben bárki megtehetné most azonnal, hogy felismeri minden jelenség eredendő tökéletességét. De ilyen mégsem történik. Nagyon egyszerűnek hangzik az, hogy nem kell semmit sem csinálni, mégis képtelenek vagyunk abbahagyni a magyarázkodást és gondolkodást. Ezért aztán módszerek vannak, amiket használni kell a cél eléréséhez.

A közvetlen és hirtelen módszer is egy módszer, amit bárki képes használni. De ebben az esetben ami hirtelennek neveztetik, az egy fokozatos úttá válik. Két fontos tulajdonsága van ennek az útnak. Az egyik az elengedés, a másik a tudatosság. A kettő nem két külön dolog, csupán a magyarázat kedvéért hasznos külön beszélni róluk. A gyakorlat egyszerű. Tudatosítsuk azt, ami épp van. Vegyük észre saját tudatállapotunkat. És ahogy észrevesszük, tudatosítjuk, ezzel együtt meg is szabadulunk tőle, elengedjük. Bármi jön, hadd jöjjön. Bármi megy, hadd menjen. Ez NEM azt jelenti, hogy csináld ami jól esik. Az pontosan ennek az ellentéte lenne, amikor valaki belekapaszkodik mindenféle érzésbe, s az éberségnek teljes híján van.

Ha kétely jelenik meg, akkor észrevesszük, nem azonosulunk vele, s hagyjuk el is menni. Ha harag jelenik meg, észrevesszük, s hagyjuk elmenni. A gondolatok és érzések pillanatról pillanatra változnak. Amikor belekapaszkodunk egy képzetbe, érzésbe, véleménybe, akkor úgy tűnik, mintha az folyamatosan a tudatunkban lenne, s nem hagyna minket békén, de ez nem így van. Arról van szó, hogy egy előzőleg megjelent képzetre reagálva újabb és újabb képzeteket hozunk létre. Ez a fogalmiasítás, ez a gondolkodás. A gondolkodással nincs baj addig, ameddig észrevesszük és elengedjük. Nem észrevenni és nem elengedni, ez a beleragadás.

A következő fokon tudatosítjuk és elengedjük a tudatosítást és elengedést is. Mert ez is egy megközelítés, hogy mindent el kell engedni és tudatosítani. Ez is egy koncepció, egy képzet. A lényeg, hogy folyamatosan vegyünk észre és engedjünk el mindent, még azt is, hogy tudatosítunk és elengedünk. Ne gyártsunk nézeteket és elgondolásokat arról, hogy ez ezt és azt jelenti, hogy így meg úgy kell csinálni, hogy mi volt és mi lesz. Ha mégis ilyet tennénk, akkor azt is csak vegyük észre és engedjük el.

És ahogyan mindenben, itt is az elején nehéz, aztán egyre jobban belejövünk. A gyakorlat könnyebbé és természetesebbé válik. De mindez még csak a gyakorlás. Ha ennek következtében belátjuk, hogy a tudat eredendően éber és szabad, tudatos és üres, akkor többé nincs mit elengedni, nincs mit észrevenni, mert a jelenségek ugyanúgy üresek, mint a tudat. Tudat és jelenség nem két külön dolog többé, mert nincs sem észlelő sem észlelt, nincs sem halló sem hallott, nincs sem gondolkodó sem gondolt.

16 komment

Címkék: zen meditáció hirtelen éberség fokozatos

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr781142503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plumbeus 2009.05.28. 18:56:49

Na akkor az összes többi meditációs módszert értem a négyrétű éberséget is meg azt a másikat is:)
Hogy itt miről van szó:
"mindaz, ami szükséges, az annyi, hogy ne legyen észlelő és észlelt amikor észlelsz, hallgató és hallott amikor hallasz, godolkodó és gondolt amikor gondolkozol. " erről viszont fogalmam nincs.
Hát mér már hogy lehetne külön? Milyen az mikor az észlelő és az észlelt külön van? Azt még el tudom képzelni hogy arról van szó hogy "vagyok" én külön mint észlelő alany és gondolom tőlem külön az észlelés tárgyát és ez pedig nem így van...de mi az hogy hallgató és hallott meg gondolkodó és gondolt külön?? Ja vagy ez a két példa persze ragozza, hogy az alany és a tárgy nincs külön?
Ha erről van szó mit lehet itt gyakorolni? Ha nincs külön akkor a véleményünk stb. eleve nem lehet objektív mert olyan akkor nincs és akkor nem kell megőrülni hogy ki az objektív és kinek van igaza, ilyesmi?

"Elméletben bárki megtehetné most azonnal, hogy felismeri minden jelenség eredendő tökéletességét. "
Itt miről van szó?

Astus 2009.05.28. 21:51:55

A "nincs sem észlelő sem észlelt" jelentése az, hogy nincs sem énképzet, sem valóságképzet. Nem arról van szó, hogy alany és tárgy nincs külön, hanem hogy nem létezik sem alany, sem tárgy.

A gyakorlat abban áll, hogy felszámoljuk az alanyi és tárgyi képzeteinket, a kettősségben látást, mert erre épül minden ragaszkodás és következik belőle a szenvedés.

Hogy elméletben bárki megteheti, ez azt jelenti, hogy mindenkinek lehetősége van rálátni közvetlenül a valóság természetére. De gyakorlatban ehhez nem kis munka szükséges.

plumbeus 2009.05.29. 15:59:07

@Astus: "A gyakorlat abban áll, hogy felszámoljuk az alanyi és tárgyi képzeteinket, a kettősségben látást"

Ja de ne úgy hogy egybe vegyük hanem hogy egyik sincs?

Na és mi van ha nincs énképzet és valóságképzet? Nyitott rugalmasság és olyasmi? És akkor itt valami bizonyos értelemben véve problémás az énképzet és a valóságképzet, nem pedig hogy akkor mindenről mindig azt gondoljam hogy nem valóság?
Hát azért elég bonyolult ez a buddhizmus mégis:)

Astus 2009.05.29. 20:14:42

Pontosan, nem vonunk egybe semmit, hanem belátjuk, hogy eleve az, amit alanynak, illetve tárgynak véltünk, nem valódi létező, csupán képzetek. Hogy ekkor mi van? Egyrészt, ha erre elkezdünk magyarázkodni, akkor azzal csak újabb és újabb felesleges bonyolítást követünk el. Másrészt, ha mégis valamiként beszélni akarunk róla, akkor úgy mondhatjuk, hogy szabad éberség, kötetlen tudatosság.

A buddhizmus bonyolult, ha meg akarjuk magyarázni. Ez a nehéz út. A buddhizmus egyszerű, ha felhagyunk minden magyarázkodással, s közvetlen megtapasztaljuk. Ez a könnyű út.

plumbeus 2009.05.30. 17:47:51

@Astus: Jó akkor a tantra meg a sok más iskola mit vesz egybe hogy össze vissza ugráljak?

Ja az a könnyű út nyilván nem mindenkinek járható csak ha karmikusan valaki olyasmi hogy már jóformán magától megérik...

Astus 2009.06.01. 13:54:33

@plumbeus: hogyhogy mit vesznek egybe? A közép út jelentése nem az, hogy egybe vesszük a két végletet, hanem hogy nincsenek végletek, mert azok téves nézetek. Ez bármely buddhista iskolánál igaz.

plumbeus 2009.06.24. 18:40:33

@Astus: Jó. Na és mi a meglátásod arról hogy azt mondják üresség meditáció gyanánt, hogy azt mondja képzeljünk el üres teret mert az üresség az (olyan mint) megnyilvánulatlan potencialitás és hogy akkor ebben a térben vagy megnyilvánul valami vagy nem.

Szerintem nem erről van szó de hát inkább nem tudom. Az egész potencialitás minek ide? Vagy persze azt sem tudom :)

Astus 2009.06.24. 19:38:20

@plumbeus: a tér valóban általános és jó hasonlat az ürességhez. De én a magam részéről nem szeretem azt, mikor potencialitásnak nevezik, mert ez eléggé félrevezető szerintem. A tér annyiban jó, hogy az nem valami megragadható. A tér olyan, amit nem módosítanak a tárgyak, de mégis azt mondjuk, a térben vannak. A tér nem választható el a dolgoktól, s ott is tér van, ahol valami dolog van, meg ott is, ahol nincs semmi konkrét dolog. A térnek van neve, de valójában nem ragadható meg kézzel, mégsem mondjuk azt, hogy pusztán kitaláció. Szóval, sok érdekeset lehet elmeditálgatni a téren.

Továbbá hasznos gyakorlat az, ha magát a tudatot megvizsgálva meglátjuk azt, hogy a tudat térszerű, mint amiben minden megjelenik és eltűnik, miközben a tudat maga nem ragadható meg sehogyan sem, a tudat üres.

plumbeus 2009.06.24. 20:54:33

@Astus: Hát itt szinte minden félreérthető. Ha azt mondod látni kell - közben jártam a szürke hegyi oldalon - akkor hihetem azt hogy valami vízió vagy valami különös. Hogy különös az igaz de csak a szokásokhoz képest. Ha azt mondod minőség az is félreérthető. Na hát persze nem mondta azt senki hogy mindent el lehet mondani sőt.

A potencialitás az valami nem tudom de nem is értem hogy jön ide. Potencialitás az olyasmi hogy vmi nincs de lehet azt nem értem hogy jön ide.

Na hát a szilvamagot meg azért kell kivenni a szilvából :)) mert Buddha mondott olyasmit hogy amikor az ürességben időzik az olyan mint vkinek a háza akinek a nevére nem emlékszem amiből kirakták az elefántokat meg az összes cuccot.
Hát nem tudom.

Az egész térrel való operálás viszont azért nem jó mert az üresség nem vminek a (hiányzó) helye , továbbá nem ilyen csiribí csiribá hogy itt van vmi jelenség és hopp eltűnik aztán meg vissza. Nem?

A könyvet elolvastam. Az ürességben időzni az nem inkább vmi zavartalan felülemelkedett nyugalom ööö amit semmi sem tud megzavarni, abban az éretelemben hogy abból szenvedés legyen?

Astus 2009.06.24. 21:02:14

@plumbeus: Megfoghatod így is, hogy az ürességben időzni az egy felülemelkedett nyugalom. De, és ez egy nagy DE, mint azt talán már megszokhattad a buddhizmusban, az ürességet is több módon értik. Egyszerűbb formában az üresség az valóban csupán felülemelkedett nyugalom. Azonban ha az ürességet annak összetettebb mahájána értelmezésében nézzük, ahol az üresség az a függő keletkezés, akkor nem felülemelkedett nyugalomról van szó, hanem nem-ragaszkodásról. Olyan nem-ragaszkodásról, ami cselekszik, működik a világban, miközben nem idealizálja, nem tárgyiasítja el a tapasztalatokat, nem csinál belőlük egy ént, egy önazonosságot. Ezért mondják azt a Zenben, hogy a Zen nem más, mint ülni, állni, sétálni, enni, szarni, aludni, mert mindezek a hétköznapi cselekedetek eleve üresek, vagyis nincs bennük semmilyen énség, nincs bennük ragaszkodás, hacsak valaki nem kezd el képzeteket gyártani róluk, s feltételez magának egy cselekvő alanyt. Így az üresség mahájána jelentése az, hogy nincs önléte a dolgoknak, nincs végső lényegiségük, hanem pusztán függő létezők.

plumbeus 2009.06.24. 21:15:06

@Astus: Minden helyzetben úgy cselekszik, ahhoz úgy viszonyul hogy abban nem fog szenvedni sem ő sem más a környékén:) Ilyesmi?

Na most akkor nem kell itt agyalogni hogy hogy lehet elvágni a gyökeret valami különös módon, hanem csak elkezdeni vagy folytatni az ööö-t.
Ha azzal kezdem az egészet hogy arra figyelek hogy hároborg a gyomrom az idegtől és azt valahogy lenyomom az is jó kezdetnek meg ilyesmi, nem? Aztán néhány év múlva már nem kell annyira résen lenni abban az értelemben hogy eleve résen vagyunk. Csak amikor az ember már azt gondolja nagyon ügyes akkor beüt a ménkő. De csak gyakorolni kell tovább és nincs itt semmi különösen különös amit gyakorolni kell akkor ha jól értem?

Astus 2009.06.24. 22:19:24

@plumbeus: Van egy csomó minden, amit gyakorolni lehet és érdemes. Ott van példának a szatipatthána, avagy a négyes éberség gyakrolata, amiről itt is csináltam egy kis bemutató bejegyzést, de találsz róla két könyvet is magyarul. Ez nagyon hasznos módszer kezdőknek és haladóknak egyaránt.

plumbeus 2009.06.25. 20:19:41

@Astus: Az jó. Ez az üresség meditáció azért tetszene mert az mindenre jó és akkor nem is kellene azzal foglalkozni, hogy most nekem való -e az akármi főleg hogy az üresség meditáción kívül még mindegyik úgy tűnt, hogy nem.

Na de hát mégsem lehet ezt könyvből tanulni azt mondja kezdjük menedékvétellel és a bodhicitta-motiváció felébresztésével és mármost egyiket sem tudom hogy micsoda.

Astus 2009.06.25. 20:31:08

@plumbeus: Lehet könyvből is tanulni, csak akkor több könyvet is kéne olvasni. :) A menekédvétel az az, mikor valaki menedéket vesz a Három Kincsben, a bódhicsitta pedig az a szándék, hogy elérjük a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodást és megmentünk minden érző lényt.

plumbeus 2009.06.25. 21:04:27

Jaa akkor mi a három kincs?
Mire így végig megyünk a buddhizmuson felvéve itt ezt a szálat meghalok fertelmesen szenvedve.:)

Szóval valahogy motiváltan leülök és ülök és kész? ha nyugodt vagyok az jó ha nem majd az leszek, ennyi az egész? Hihetetlen ha úgy látom

A könyveket azokat soroljad légy szives az itt mindig jöhet.

Astus 2009.06.25. 21:22:24

@plumbeus: nem tudsz te véletlenül valamilyen idegen nyelven (angol, német, francia, orosz, spanyol, olasz)? Mert akkor sokkal egyszerűbb lenne.

Ha egyedül akarsz gyakorolni, akkor eleve sokkal nehezebb helyzetből indulsz, főleg, hogy nem ismered a gyakorlatokat. Ezért én két lehetőséget látok. Vagy egy egyszerű gyakorlattal indítasz (légzés figyelés, mantra), vagy alaposabban utánaolvasol a dolgoknak. Már ajánlottam könyvet, ez a két, magyarul is megjelent szatipatthána könyv. Azért mondom ezt, mert ez egy kerek leírása egy teljes gyakorlatnak, amit akár egyedül is csinálhatsz. Kiegészítésnek mindenképp hasznos elolvasni hozzá Szucsittó könyvét, ami egy összefoglalója a meditációs gyakorlásnak, és a két Szumédhó könyvet, ami megadja az elméleti alapokat. Ezek azok, amik magyarul olvashatóak, és lehet velük mit kezdeni egyedül.

A Három Kincs (triratna/tiratana): Buddha, Dharma, Szangha. Lásd: zen.gportal.hu/gindex.php?pg=16772809&nid=3336950
süti beállítások módosítása