HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Ki vagyok én?

2010.06.02. 00:39 Astus

曰我心未寧。乞師與安。曰將心來。與汝安。曰覓心了不可得。曰我與汝安心竟。 (X85n1594_p0598b04-05)

- A tudatom még mindig nem békés. Könyörgöm, mester, nyugtasd meg!
- Hozd ide a tudatod és megnyugtatom.
- Kerestem, de nem találom sehol.
- Már meg is nyugtattam.

(Fózǔ gāng mù - Buddha ősök vezérfonalának katalógusa, 27. kötet)

A fenti párbeszéd Bódhidharma és Huìkě között zajlott le. Az egész röviden összefoglalja a Csan lényegét. Mindennek a módszertani aspektusa az, amit itt most kiemelnék.

A buddhizmus legtöbbet a tudattal foglalkozik, mert az a nyugtalanság, a szenvedés forrása és helyszíne. Ehhez rengeteg eszközzel rendelkezik, amit az emberek felhasználhatnak. Ezeket az eszközöket nevezik egyszerűen a Dharmának. Ebbe a légzés figyelése ugyanúgy beletartozik, mint a bonyolult filozófiai magyarázatok. És miközben a Zen ugyanúgy a tanítások, a módszerek nagy halmazának tagja, úgy nevezi magát, mint a tanításokon túli átadás.

Hadd vigyem át ezt egy modernebb nyelvezetbe. A Buddha tanítása azt szolgálja, hogy jobb emberekké váljunk, fejlesszük magunkat, a személyiségünket, egészen addig a pontig, amíg teljesen szabadokká nem válunk minden problémától, minden belső korlátozó tényezőtől. Vagyis egy önző énből eljuthatunk egy kötetlen, szabad énig - vagy hogy jobban passzoljunk a bevett nyelvezethez - az énhez ragaszkodásból az éntelenségig. De feltetted-e ma már magadnak a kérdést: Ki vagyok én?

Igaz ugyan, hogy énnek sok mindent gondolunk, de vajon mi az, amit tényleg az énnek hívhatunk, s nem egy érzésnek, egy gondolatnak, egy elképzelésnek, vagy ötletnek? Hol van maga az én? S mi az? Megpróbálhatod megkeresni. Oda fogsz jutni, mint Huìkě. Nem találod sehol sem az ént.

Ha nincs sehol sem az én, akkor kinek van baja? Ki nyugtalan? Ki szomorú? Ki kérdez? Ki vagyok én? Nagy csend. Passz. Kicsoda? Nem tudom.

Vizsgáljuk meg ezt a csendet, a nem tudomot. Milyen? Nyugodt, békés, kötetlen. De ha elragadnának a gondolatok, jó, vagy akár rossz érzések jelennének meg, csak tedd fel a kérdést: Ki gondolja ezt? Ki érzi ezt? Ezzel megfordítjuk a figyelmet magára a tudatra. Nem érdekes, hogy épp mi zajlik az elménkben, mert az érdekes az, hogy mi maga az elme. Van itt valaki? Nincs. De ez nem azt jelenti, hogy semmi sincs.

Ha figyelmünket a csendre fordítjuk, hagyjuk magunkat ebben időzni - s nem megmagyarázni próbáljuk, vagyis nem a gondolatokon időzünk - akkor a tudat világos lesz, átlátszó, mint a nyugodt tó vize. Ez a világosság maga az éberség, mert ez egy éber csend. Az nem baj, ha ebben a tóban halak úsznak, vagy sörösdobozok, mert a víz nyugodt marad és tiszta. Nem azért tiszta, mert nincs benne semmi, hanem mert átlátszó, éber, világos. Az éberség nélküli csend, ez az alvás, az öntudatlanság. A csend nélküli éberség, ez a zavarodottság, az izgatottság, a nyugtalanság.

Amikor azt halljuk, hogy csendesítsük le az elménket, akkor megpróbáljuk befogni a száját, s erősen rajta tartani a kezünket. De minél jobban erőlködünk, már maga az erőlködés is csak rengeteg zajt jelent. A buddhizmusban találunk sok kiváló és működő módszert az elme lecsendesítésére. Bódhidharma pedig azt mondja: De hol van az elme, amit le kéne csendesíteni? Ki vagy te, akinek baja van?

Ameddig az érzékeink megannyi színes és szagos tárgyai után futunk, lehetetlen békére lelni. A buddhizmusból is lehet ilyen tárgyat csinálni, egyáltalán nem nehéz. A nyugodt elméből szintúgy. Hajhásszuk a megvilágosodást. De ki az, akinek bármi is hiányzik? Ezzel megfordítjuk a figyelmet az érzéki benyomásokról magára az érzékelőre. Van itt valaki? Hahó!

4 komment

Címkék: fordítás buddhizmus zen meditáció kínai módszer hirtelen megszabadulás éntelenség bódhidharma kóan buddha tudat

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr402049639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plumbeus 2010.06.02. 22:42:31

Szuper:)

Térjünk már vissza erre a jelenlétre, ami elméletileg jól hangzik, és ami olyan, mint a tenger, vagy inkább olyan, mint a Hold, amit köt a gravitáció és a centripetális erő, vagy olyan, hogy van amikor papucs orrán pamutbojt és van, amikor szobafestő pemzli. Na és akkor inkább, mint a Hold ezekkel a megkötő erőkkel. Az anatta innen olyan szerintem, mint eloldani a gravitációs és centripetális erők által megkötött csomót/pályát. Na és akkor, ha a csomót kibogozni próbáljuk attól nem oldódik és ha nem bogozzuk akkor sem, és akkor üljünk néhány ezer évet a fenekünkön? Vagy van jobb ötlet? Vagy eleve tévedek, amit valahogy kizárnék?

Astus 2010.06.02. 23:18:38

@plumbeus: Az elmét saját gyártmányai kötik meg: az érzelmek és a gondolatok. Azért tudják megkötni, mert azt mondjuk, hogy ezeknek jelentőségük van, ezek az igazság, ez az enyém, ez én vagyok. A módszer abban áll, hogy rálátunk az elmében zajló történésekre. Maga a rálátás pedig azt igényli, hogy ne legyünk benne teljesen az érzelmek és gondolatok sodrásában. Ehhez ad nekünk segítséget a fegyelmi előírások követése, a meditáció és a tanulás, illetve gondolkodás a tanításról. Az előírások korlátokat adnak, hogy ne rohangáljunk össze-vissza. A meditáció lecsendesíti az elmét, hogy ne kattogjon minduntalan. A tanulás és a tanításokon gondolkodás pedig rávilágít azokra a pontokra, ahol tévedésben vagyunk. Ez a háromtagú képzés. Azért mondom ezt először, mert ez egy mindenki számára követhető út, ami elvezet a megszabaduláshoz.

A Zen pedig egy egyedi módszer a számos más módszer között, ami van a buddhizmusban, a hármas képzésen belül. Ez vagy tetszik valakinek, vagy nem. A Zen módszere az, hogy lássunk rá magára az elmére, lássunk rá arra, ami mindenre rálát. Ezt úgy mondják, ha a fa gyökerét elvágjuk, akkor az ágak maguktól elszáradnak. Minden gond gyökere az elme, ezért közvetlenül arra tekintve felismerhetjük, hogy természeténél fogva nincs benne semmiféle énség, eredendően tiszta és szabad.

Ha felismerjük az elme természetét, akkor értjük, hogy miről szól a buddhizmus. Akkor tudjuk, hogy nincs miért kapaszkodni a gondolatokba és az érzelmekbe. Azon dolgozunk onnantól, hogy folyamatosan ebben a természetben tartózkodjunk, vagyis engedjük el a jelenségek valóságosságába vetett tévképzetünket. Nem magukkal a dolgokkal van gond, hanem hogy azokat énnek és enyémnek hisszük. Fokozatosan gyengítve ezt a hitet szabaddá válunk. Avagy közvetlenül felismerve, hogy nincs én, s ezért nincs enyém, így oka sincs annak többé, hogy ezeket a képzeteket tápláljuk.

Ez így válasz neked?

azördögmaga 2010.06.02. 23:58:23

@Astus:

"Az elmét saját gyártmányai kötik meg:...
a gondolatok
"Azért tudják megkötni, mert azt mondjuk,.....
ez én vagyok."

:)))

---------------

"Van itt valaki? Hahó!"

Itt vagyok.

:))))

plumbeus 2010.06.04. 15:50:26

Az. fokozatosan gyengíteni klassz a másikhoz meg mindenkinek sok szerencsét.
süti beállítások módosítása