仰山問僧。甚處人。僧云。幽州人。山云。汝思彼中麼。僧云。常思。山云。能思是心。所思是境。彼中山河大地。樓臺殿閣。人畜等物。反思思底心。還有許多般麼。僧云。某甲到這裏總不見有。山云。信位即是。人位未是。僧云。和尚莫別有指示否。山云。別有別無。即不中。據汝見處。只得一玄。得坐披衣向後自看。 (T48n2004, p248b, 11-19)
Yangshan megkérdezett egy szerzetest:
- Hová valósi vagy?
- You tartománybeli vagyok. - mondta a szerzetes.
- Szoktál gondolni arra a helyre? - kérdezte Yangshan.
- Mindig arra gondolok - mondta a szerzetes.
- A gondolkodó a tudat, amire gondolsz az a tárgy. Ott vannak hegyek, folyók és a föld; tornyok, várak és termek; emberek, háziállatok és dolgok. Gondolj vissza a gondolkodó tudatra. Itt is sok minden van? - mondta Yangshan.
- Ide érve nem látok semmit sem. - mondta a szerzetes.
- Ez a hit fokozata, de még nem a személyé. - mondta Yangshan.
- Tisztelendő, nincs további útmutatásod? - kérdezte a szerzetes.
- Hogy van vagy nincs, egyik sem pontos. A belátásod alapján csak egyetlen rejtélyt szereztél. Van ülőhelyed és öltözeted, innentől magad vizsgáljad. - mondta Yangshan.
(Nyugalom könyve, 32. eset)
Ez a történet kivételesen szókimondó, ahol a mester világos bevezetést ad a zen tanításába. Ezért érdemes ezt a kóant alaposan tanulmányozni, hogy magunk is ráléphessünk a zen útjára.
Yangshan a szokásos "honnan jöttél?" kérdést használja, hogy útba igazítson egy tanítványt, aki egy nemrég érkezett szerzetes lehet. "A gondolkodó a tudat, amire gondolsz az a tárgy" - a tudat és a tudat tárgya felosztással vezeti rá a szerzetest arra, hogy a tudatára tekintsen, s ne vesszen el a gondolataiban. Amikor megpróbáljuk megtalálni, hogy pontosan mi is az, ami gondolkodik, akkor nem találunk semmit sem. Ez nem jelenti, hogy nem gondolkodunk, csak azt, hogy nincs valaki, aki gondolkodik. A tudat nem megragadható, az én nincs sehol. Amikor valamibe belekapaszkodunk, egy gondolatba vagy egy érzésbe, akkor azt vesszük az énnek, aminek következtében aztán a tudat zaklatott lesz és szenvedünk. Ezért kell belátni, hogy nincs gondolkodó, nincs én, nincs tudat.
"Ez a hit fokozata, de még nem a személyé", igen furcsán hangzik. Yangshan azt mondja a szerzetesnek, hogy már érti, amit érteni kell, de még nem ültette át a gyakorlatba. Amikor a szerzetes további tanítások iránt érdeklődik, nem kap egyértelmű választ. Igazából Yangshan válaszát két módon is lehet értelmezni. Egyrészt mondhatjuk, hogy egy az egyben a szerzetes kérdésére válaszolt az útmutatás kapcsán. Másrészt maga a válasz az útmutatás, vagyis hogy a szerzetes ne kapaszkodjon bele a létezés és nemlétezés képzeteibe. Ez azt jelenti, hogy a "nincs én" tanításának nem az az értelme, hogy nem létezik én, s innentől ebben kell hinni, hanem hogy hagyjon fel a tárgyakhoz való ragaszkodás keltette én létrehozásával. A gond nem abban van, hogy az ember a "van" vagy a "nincs" mellett foglal állást, hanem hogy egyáltalán állást foglal. Ezért azt mondani, hogy a tudat létezik, vagy a tudat nemlétezik ugyanolyan tévedés. Felhagyni a gondolatokhoz és érzésekhez való ragaszkodással, ez a helyes út. Így aztán Yangshan azt mondja a szerzetesnek, hogy már megvan mindene, ami kell, innentől magának kell megvizsgálnia.
Tehát a hit fokozata az, amikor látjuk, hogy a tudat üres. Ebben az esetben az üresség egy tárgy, egy megértés. A személy fokozata az, ha még ehhez sem kötődünk, hanem minden képzettel felhagyunk. Felhagyni a képzetekkel ugyanaz, mint visszagondolni a gondolkodóra. Csak ezt könnyen félreértjük, hiszen mindig tárgyakra gondolunk, vagyis valamit próbálunk felfogni, érzékelni, tapasztalni. Csakhogy minden tapasztalat, minden tárgy, az nem a tudat, nem a gondolkodó, hanem az, amire gondolunk. És még ha a semmire próbálunk is gondolni, az is egy gondolat lesz. De elég ha csak rálátunk a gondolatra és többé nem jelent akadályt. Teszünk egy lépést hátra és minden világossá válik. Ha ezt megértjük, akkor beléptünk a zen kapuján.
