Mi a türelem? A türelem felismerés és elfogadás. A türelem foglalkozás, intézés, tisztázás és eloldódás. Például amikor az apa hazaér és a fia követelőzik - Apa, térdelj le és lovacskázzunk! -, és az apa erre letérdel és hagyja a fiát a hátán lovagolni. Az apa nem egyszerűen nem sértődik meg, hanem még szívből nevet is, mert szereti a fiát, máskülönben még akár meg is pofozhatta volna.
A türelem az élettel a tapasztalatok keserű és édes mivoltának és a személyes kapcsolatok váltakozásainak felismerése, majd az irántuk való felelősségvállalás és a múltbeli sérelmek elrendezése. Türelmesnek kell lennünk az élettel, ha fenn akarjuk azt tartani és szabadon akarunk élni. Például, ha van állásod, lehet, hogy reggel korán kell kelned, hogy elérd a buszt, el kell viselned a forgalomból fakadó fájdalmat és fáradságot, el kell tűrnöd a hideg és a meleg időt, s kibírnod az alváshiányt. Amikor pedig beérsz a munkába, ott lehetnek véleménybeli különbségek, részrehajlás, és munkatársak közti ellenségeskedés. A türelem a bölcsesség ereje.
A türelem a jelenségekkel a tudatunkban levő sóvárgás, harag, tévedés, és előfeltevések elfogadása azáltal, hogy megértjük a születés, öregség, betegség, halál, bánat, fájdalom, gazdagság és hatalom, továbbá a múló emberi érzelmek mind okok és feltételek miatt keletkeznek és szűnnek meg. A tudat nyugalmat tud találni ebben az igazságban és többé nincs rá hatással a jelenségek keletkezése és megszűnése. Csak a függő keletkezés eredendő ürességének belátásával képes valaki megszerezni a pradnyá bölcsességet, ami felfogja a jelenségek mögötti elveket és az emberi érzelmek természetét. Például, ha valaki káromolna és rohadéknak nevezne, akkor nevethetnék és azt gondolhatnám: „Ha-ha, tehát egy rohadék vagyok” vagy „Amituofo, köszönöm!” és nem sértődnék meg. Amúgy pedig, valóban rohadékká válnék attól, mert valaki annak hív? Semmiképp sem. Ez a nevek és címkék meghaladása. Nem leereszkedve az ő szintjére, aki sértően beszél az válik rohadékká és nem én. Pont ahogy a Negyvenkét részes szútra mondja: „Egy gonosznak erényes személyt bántani olyan, mint az ég felé köpni: a köpet nem éri el az eget, hanem visszahull rá. Vagy mint port dobni a szél ellenébe: a por nem máshová megy, hanem rajta gyűlik össze.”
A türelem a jelenségek nem-keletkezésével a megértés, hogy alapvetően semmi sem keletkezik vagy szűnik meg, mert eredendően semmi sem létezik. Mivel semmilyen jelenség nem keletkezik, ezért lényegében nincs szükség türelmesnek lenni. Ez a nem-türelem türelme. Ezért nem korlátozza az érdem fogalma a bódhiszattvákat, mert a bódhiszattvák a felébredésre törekvés alapján segítik az élő lényeket, nem pedig a saját magukon segítő érdemek után sóvárgás miatt. Ezért bőkezűségük mentes a fogalmakhoz ragaszkodástól. Egy nemes bódhiszattva, aki türelmes és tudata nem tartózkodik a jelenségekben, megőrzi erényét és az nem folyik el, míg egy olyan bódhiszattvának, akit csak a javak adakozása érdekel, elfolynak az erényei.
(Four Insights for Finding Fulfillment: A Practical Guide to the Buddha's Diamond Sutra by Venerable Master Hsing Yun, p 127-128; https://foguangpedia.org/blog-post/where-is-the-self/)
