Hogy mit értenek anattā alatt a korai szövegekben, azt maguk a korai szövegek elárulják. A sakkāyadiṭṭhi fogalmát gyakorlatilag ugyanúgy magyarázza a Mahāpuṇṇamasutta (MN 109) és a Chachakkasutta (MN 148), azzal az eltéréssel, hogy míg az előbbiben az öt halmaz énként (atta) látása szerepel, az utóbbiban az "ez az enyém, ..." (etaṃ mama, ...) hármasa. Harmadiknak említhető a Sakkāyadiṭṭhisutta (SN 22.155), ahol ragaszkodás szerepel. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a Dutiyaisidattasutta (SN 41.3) szerint a Brahmajālasuttában (DN 1) felsorolt 62 téves nézet mind az egyéniség nézetében (sakkāyadiṭṭhi) gyökerezik. S ha felmerülne, hogy mi az "egyéniség" (sakkāya), akkor annak a meghatározása az öt ragaszkodás-halmaz (MN 44, SN 22.105).
De akkor mégis ki vagyok én, ha az öt halmaz egyike sem? - kérdezte Channa (SN 22.90), majd Ānanda rávilágított az "én énem" fogalmának mibenlétére, s hogy miként lehet feloldani.
Az, hogy létezne egy végső megismerő, ezt kizárja a tudat feltételes és mulandó mivolta (MN 38, SN 12.61, SN 22.53, SN 35.93).
Az én fogalmának kapcsán külön érdekesség a Mahānidānasutta (DN 15), ahol az érzés (vedanā), s a Poṭṭhapādasutta (DN 9), ahol az észlelés (saññā) viszonylatában elemzik, s kiderül, hogy igazán sehogy sem megállapítható egy én.
Éntelenség a korai szövegekben
2022.08.27. 20:25 Astus
Szólj hozzá!
Címkék: buddhizmus lélek tudat üresség théraváda éntelenség belátás halmazok tévképzetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr5617917829
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
