Ami megszületik, az meg is hal.
De ha azt hiszed, hogy a halállal mindennek vége, akkor arra a téves következtetésre jutsz, hogy az "életet élni kell", s kiélvezni mindent, amit csak lehet. Ez a hedonista gondolkodás, ami szenvedéshez vezet. Mert minél inkább élvezeteket akarsz, annál több dolgot nem kapsz meg és veszítesz el amit mégis megkaptál. Ezek mind fájdalommal járnak majd, pont azért, mert nem értetted meg, hogy ami születik, az meg is hal.
Ha azt hiszed, hogy mindegy, mert meghalunk, ezért aztán nem látod semminek sem az értelmét. Ez az apatikus gondolkodás, ami szenvedéshez vezet. Mert minél kevésbé látod bárminek is az értelmét, annál inkább hiányzik, hogy legyen valami jelentősége a dolgoknak. Ez fájdalommal jár, pont azért, mert nem értetted meg, hogy ami születik, az meg is hal.
Az is lehet, hogy azt hiszed, van valami az életen és halálon túl, ami örök, ami megmarad, s ezzel szembe állítod a jelen életed. Ez az aszketikus gondolkodás, amivel ki akarsz menekülni az életből és halálból, s ez szenvedéshez vezet. Mert minél inkább egy másik, örökkévaló világot akarsz, annál jobban szembesülsz vele újra és újra, hogy a tested, az érzéseid és a gondolataid rabja vagy. Minden erőfeszítésed csak fájdalommal jár, pontosan azért, mert nem értetted meg, hogy ami születik, az meg is hal.
Ha valóban meg akarod érteni a létezés igazságát, elegendő, ha megfigyeled a légzésedet.
A légzést nem lehet megőrizni, megtartani vagy megszerezni, így az a kívánság, hogy jól kiélvezzünk valamely lélegzetet, teljesen értelmetlen. A belégzést kilégzés követi, a levegő mindenképp eltávozik. A légzést nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert ha akar csak egy belégzés is elakad, azonnal levegő után kapkodsz. A légzést nem lehet megszüntetni sem, nem tudod csak kifújni a levegőt, hogy abból kilépjél, mert a kilégzést egy újabb belégzés követ.
A légzés egyszerű igazsága az, hogy lélegzünk. Nem lehet megtartani, nem lehet figyelmen kívül hagyni, nem lehet megszüntetni. Ezért ha bármelyikkel is próbálkozunk, a sikertelenség biztosított és elkerülhetetlen.
Amit tehetünk, hogy belátjuk saját magunknak, a légzés nem állandó, mert a belégzés és kilégzés folyamatosan váltakozik. Ha bármit is állandósítani akarunk a légzésen, akkor csak szenvedünk rajta. Nincs igazán hatalmunk a légzés felett, nem vagyunk az urai. Amikor ezt beláttuk, akkor többé nincs helye a sóvárgásnak, az érdektelenségnek vagy az ellenkezésnek. Amikor ezek az elképzelések és érzelmek nem befolyásolnak, akkor a légzés gondtalan. Ahogy a belégzés, úgy a születés. Ahogy a kilégzés, úgy a halál. Ahogy a légzés, úgy a létezés. Ilyen egyszerű az igazság.
