Lelketlen Béka

Ma néztem meg a YouTube-on egy ezt a módszert bemutató tanítást Tenzin Wangyal rinpocse tolmácsolásában, aztán később elolvastam azt is, ami a Shambhala Sun-ban megjelent tőle erről. Nekem felttébb tetszett, így az angolul nem tudók és a magam kedvéért most itt összefoglalom, amit sikerült megértenem.

Az öt lépés:

སྣག་བ་སེམས་ (snag-ba sems)
སེམས་སྟོང་པ་ (sems stong-pa)
སྟོང་པ་ཨོད་གསལ་ (stong-pa od-gsal)
ཨོད་གསལ་ཟུང་ཇུག་ ('od-gsal zung-'jug)
ཟུང་ཇུག་བདེ་བ་ཆེན་པོ་ (zung-'jug bde-ba chen-po)

A látomás a tudat (nangwa szem - vision is mind)
A tudat üres (szem tongpa - mind is empty)
Az üresség tiszta fény (tongpa öszel - emptiness is clear light)
A tiszta fény egység (öszel zungdzsug - clear light is union)
Az egység nagy gyönyör (zungdzsug déwa csenpo - union is great bliss)

Bevezetés

Az öt lépés szorosan összefügg, s pontos bevezetést ad a tudat természetébe, ami maga a nagy tökély (dzogcsen). Először érdemes fogalmilag megértenünk, hogy miről van szó, ily módon tanításként szolgál, de az elsődleges feladata az, hogy meditációs gyakorlatként alkalmazzuk. (Itt röviden megragadnám az alkalmat ahhoz, hogy rávilágítsak arra a fontos, s gyakran mellőzött tényre, hogy minden buddhista tanítás - hangozzék bármennyire is elméletinek, vagy gyakorlatinak - elválaszthatatlanul ad egyszerre magyarázatot és útmutatást is. A buddhizmus elsajátításának elmélet és gyakorlat egyenrangú eleme. Az első megértés segít abban, hogy tisztában legyünk azzal, mit kell gyakorolnunk, s a gyakorlat juttat el végül a valódi belátáshoz. Nem létezik olyan, hogy pusztán elméleti, vagy csak gyakorlati buddhizmus. Ha valaki az egyik oldalt mellőzi, akkor a másikat sem képes igazán követni.) Az öt lépést elméletben egyetlen ösvényként kell felfogni, de gyakorlatban fontos egyenként haladni. Tehát ameddig az első szintet nem tapasztaljuk meg teljes bizonyossággal, addig értelmetlen a következőbe belefogni.

A látomás a tudat (snag-ba sems)

Mi a látomás (snag-ba)? A látomás a hétköznapi tapasztalatunk, az ahogyan emberként a világot megéljük. Azért nevezik látomásnak, mert az álomhoz hasonló. Látomásunk eredete a berögződött szokáshajlamaink, a karma, aminek köszönhetően ebbe a születésbe kerültünk. Továbbá azért látomás a világunk, mert nem valódi, hanem a tudat hozta létre. Ez azt jelenti, hogy például egy tárgyat, vagy épp személyt, saját érzelmeinkkel és gondolatainkkal beszinezünk. A karóra csupán egy szerkezet, mi mégis értéket adunk neki azzal, hogy érzelmi kötődést hozunk létre. Egy embert láthatunk szeretetreméltónak, vagy éppen utálatosnak, de ez nem azért van, mert az az illető ténylegesen az, hanem mert a tudatunkban egy ilyen képet hoztunk létre. Így amikor valakit imádunk, vagy utálunk, akkor igazából egy tudati kép az, amit imádunk, vagy utálunk, nem maga a személy. Ebből már világos lehet, hogy mi is a tudat (sems). A tudat pontosan a saját érzelmeink és gondolataink halmazát jelenti. Így azt megérteni, hogy a látomás a tudat azt jelenti, felismerjük, amit eddig külső tulajdonságoknak gondoltunk, azok valójában saját tudatunk keltette látomások.

A tudat üres (sems stong-pa)

Hétköznapi tapasztalatunk valójában saját tudati képzetünk. De mi is ez a tudat? A tudatunk egy valódi létező, vagy nem? Eddig mindig a külső tárgyak felé fordultunk életünk során, s a Dharmával találkozva elkezdtük észrevenni, hogy a tárgyak nem odakint vannak, hanem tudati képzetek. Ezért a meditáció során a tudatunkat kezdtük vizsgálni, hogy milyen érzések és gondolatok merülnek fel. Itt az ideje, hogy megnézzük, mi is maga a tudat. Fontos, hogy ne kigondolni, megmagyarázni akarjuk azt, hogy mi a tudat, hanem próbáljuk valóban megkeresni figyelmünkkel. Végignézhetjük az egész testünket, az érzéseinket, a gondolatainkat, az emlékeinket, de nincs sehol a tudat. Nem találni semmit, amire azt lehetne mondani: "Igen, ez a tudat." Egyesek azt gondolhatják, hogy de igenis van valahol a tudat. Ekkor kérdezzük meg magunktól: "Ez a tudat kicsi, vagy nagy?" "Milyen színű?" "Milyen alakú?" Keressük gondolkodás és magyarázatok nélkül, mert ha a szavakkal bajlódunk, akkor nem megtaláljuk, hanem csupán elméleteket szövünk. Így meggyőződhetünk róla, hogy a tudat nincs. Nem találunk mást, csak a semmit. A tudat üres (stong-pa). Tapasztalatilag ez úgy jelenik meg, mint egy nyitott és tágas tér, végtelen űr. Ebben a nyitott és tágas térben ugyan megjelennek mindenféle dolgok, mint képek, hangok, szagok, emlékek, de ez a tér maga megfoghatatlan. Ezért végső soron nincs semmi konkrét, semmi állandó. A tudat üres.

Az üresség tiszta fény (stong-pa 'od-gsal)

Honnan tudjuk, hogy a tudat üres? Onnan, hogy jelen van az ébreség. Vagyis egy olyan figyelem, amit nem szennyeznek az érzések és gondolatok. Ezért nevezik tiszta fénynek ('od-gsal). Pontosan mert ezt az ürességet látja, ezért nem módosítják a képzetek. Ameddig fogalmi nézetekbe bonyolódunk bele, addig folyamatosan egy látomásban élünk. De ha többé nem a gondolatainkkal akarjuk felfogni a valóságunkat, akkor meg tud jelenni az üresség, a nyitottság, s ebben a nyitottságban ott van a szennyezetlen tudatosság. Tehát nem arról van szó, hogy semmi sem létezik, hiszen ott van a tiszta fény. Ez az éberség az, aminek folytán egyáltalán tudomással bírunk az ürességről. Ahogyan a tudat valódi természetében üresség, s ez az üresség mindig jelen van, ugyanúgy a tiszta fény is létezik tökéletesen szennyezetlenül.

A tiszta fény egység ('od-gsal zung-'jug)

A tisztaság jelenti az ürességet, a fényesség pedig az éberséget. A tudat természetének (sems-nyid) két oldala van, amiből az egyik a tudat térszerűsége, megfoghatatlansága, a másik pedig az ébersége, tudatossága. Ez a két arculat egyetlen egységet (zung-'jug) jelent, s szétválaszthatatlanok. Az éberség szennyezetlen, fogalmiságtól mentes, ezért üres. Az ürességet tapasztaljuk, megéljük, ezért éber. Az éberség kötődéstől mentes, így maga az üresség. Az ürességben minden megjelenhet, ezért maga az éberség. Valójában nem is két tulajdonságról van szó, hanem egyetlen képzetektől mentes éberségről. Gyakorlók könnyen elkövetik azt a hibát, hogy vagy nagyon az ürességre, vagy pedig az ébreségre összpontosítanak. Ez két véglet, az egyik a megsemmisülés végletessége, a másik pedig az öröklét végletessége. Az első esetben arra összpontosítanak, hogy nincs semmi, s ezért elmerülnek ebben a semmibe, mintha mélyálomba zuhannának. A másik esetben pont az ellenkezőjét teszik, a jelenségek valódiságának képzetébe kapaszkodnak, s ezért tudatuk folyton nyugtalan. A buddhai közép út annak az egységnek a megtapasztalása, hogy a tudat eredendő természete szerint üres és éber. Így jelen van egy erős éberség, de az nem kötődik semmihez. Jelen van a nem-ragaszkodás, de az nem csap át elutasításba.

Az egység nagy gyönyör (zung-'jug bde-ba chen-po)

Mi az eredménye annak, ha tisztán megvalósítjuk az üresség és éberség egységének látásmódját? A nagy boldogság, avagy nagy gyönyör (bde-ba chen-po). Ez röviden azt jelenti, hogy megszabadulunk a kettős látásmód következtében jelenlevő feszültségtől, elégedetlenségtől. A dolgokat tökéletesnek és békésnek látjuk, amik úgy kiválóak, ahogyan vannak. Így látunk más embereket is, s ezért a viszonyunk a világgal lényegében változik meg, mint ami többé nem az ellenségünk, nem egy hely, ahol a félelmetes dolgoktól menekülni, a kívánatos dolgok után pedig futni kell. Az eddig szennyezettnek látott világ átváltozik buddha-földdé.

Összefoglalás

Először lássuk be, hogy a jelenségek valójában saját tudatunk képzetei. Ezzel elvesszük a tárgyat, s marad az alany. Ám ez az alany, a tudat sem valódi. Felismerjük a tudatot, mint ami valódi természetét tekintve megfoghatatlan, korlátlan, térhez hasonló. De ez az üresség nem pusztán semmi, hanem egyben éberség is. Mert az alany és a tárgy elengedésével megjelenik a tiszta tudatosság. Csakhogy ez a tiszta tudatosság nem valami, nem egy dolog, hanem maga is üresség. Amikor pedig az éberség nem kötődik semmihez, s a nem-ragaszkodás következtében a tudat akadálytalan, akkor megjelenik az igazi, természetes elégedettség, mely nem valami jelenségtől függ.

Források

Geshe Tenzin Wangyal Rinpoche tanítása filmen: http://www.buddhachannel.tv/portail/spip.php?article4352

Szövegben: http://www.shambhalasun.com/index.php?option=com_content&task=view&id=1464

Ha már a magyaroknál vagyunk, ma tartottam az első órát a Vimalakírti szútrából, amit különös módon lefordítottak (ti. igen kevés magyar fordítás létezik mahájána szútrákból). De a fordítás annyira rossz és tele van hibával, hogy használhatatlan bármiféle komolyabb tanulmányozáshoz. Addig jó, ha az ember csak egyszerűen átrohan rajta, s akkor lesz egy homályos képe arról, hogy miről lehet szó az eredeti szövegben. De például egy-egy mondat értelmén nem is érdemes megakadni. Ennek tiszteletére idézek egy versszakot a szútra első fejezetéből, amit magam fordítottam le ugyanabból az angol változatból:

All these things arise dependently, from causes,
Yet they are neither existent nor nonexistent.
Therein is neither ego, nor experiencer, nor doer,
Yet no action, good or evil, loses its effects.
Such is your teaching.

"Mindezen dolgok függőn keletkeznek, okokból,
Mégsem létezők, vagy nemlétezők.
Nincs bennük sem én, sem tapasztaló, sem cselekvő,
Mégsem veszti hatását a jó, vagy rossz tett.
Ez a te tanításod."

De a rend kedvéért nézzük meg a kínai verziót is.

說法不有亦不無，以因緣故諸法生，
無我無造無受者，善惡之業亦不亡。
(T14n0475_p0537 c16-17)

Tanítod: a dharmák nem léteznek és nem nincsenek,
Függő keletkezés és okok által jönnek létre.
Nincs én, nincs készítő, nincs elszenvedő,
Jó és gonosz karmája mégsem vész el.

Itt amolyan lábjegyzetként mondom, hogy az "elszenvedő" kifejezés arra az elgondolásra utal, hogy van valaki, aki az elkövetkező életben elszenvedi a karmát. A "tapasztaló" is megfelelő lenne, de így kifejezőbbnek vélem.

Természetesen szándékosan ezt a versszakot vettem elő, mert a buddhizmus egyik lényegi gondolatát fejezi ki viszonylag egyszerű formában. Ez nem más, mint a függő keletkezés. A megértése viszonylag nem bonyolult. Vegyünk példának az emberi testet. A test folyamatosan változik belsőleg és külsőleg egyaránt, értve ezalatt a mozgást (térben) és az öregedést (időben). Viszont nincs a testben semmilyen rész, ami ténylegesen állandó volna, csupán biokémiai folyamatokról lehet beszélni. Ami van, az nem egy állandó test, hanem rengeteg folyamat együttes eredménye. Ugyanez a helyzet az érzelmekkel és a gondolatokkal is (mármint, hogy folyamatok, de nem biokémiai). Nincs sehol egy maradandó darabka, amik vannak, azok oksági folyamatok. Ezért nem lehet elkülöníteni sem atom-szerű összetevőket, sem pedig egy végső énséget. Ez a szemlélet az, amit közép útnak neveznek, mert mentes az állandóság (örökké létezik valami) és a megszűnés (semmi sem létezik) végleteitől. Látni, hogy minden változik, megszabadít attól a ragaszkodástól, ami folyamatosan egy állapot állandóságának képzetét kergeti. Látni, hogy minden az okok és feltételek szerint történik, a cselekedeteknek jelentőséget és erkölcsi tartalmat ad. Látni, hogy az állandótlanság (vagyis a változás, az állandóság hiánya) és az okság (a jelenségek függő keletkezése) egyetlen tapasztalat-folyam (vagyis a saját világunk, életünk) jellemzői, ez a közép út (a buddhizmus) szerinti látásmód.

Folyamatosan az a probléma merül fel, hogy nincs magyarul buddhista anyag, nem lehet mit az emberek kezébe adni, hogy elolvassanak. Azon gondolkoztam, hogy indítsak-e egy angol nyelvű blogot, ahol megoszthatom esetleges hallgatóságommal egyes elképzeléseimet, amik időnként felbukkannak, mint az utóbbi napokban. Mert azt tudom, hogy angolul vannak többen is, akik komolyan foglalkoznak a buddhizmussal, s a könyvek és fordítások száma egyre csak növekszik. Aminek mind szemtanúi lehetünk, az a Dharma meggyökeresedése nyugaton. Bár nem lehet megjósolni, hogy mekkora hatása lesz a mostani népszerűségének, reménykedni lehet. És ami Magyarországra el fog jutni, az a nyugatni buddhizmus lesz, nem a keleti. Ezt ma is láthatjuk, minthogy a fordítások 90%-a angol, illetve egy kevés német nyelvből készül. Nem döntöttem el igazán, hogy mi lenne a megfelelő lépés, de elsőre megpróbálok ide is írni, és elindítok egy angol nyelvűt is. Majd aztán elosztom, hogy melyik téma hova érdemes.

És látogassátok a http://a-buddha-ujja.wikidot.com/ oldalt, ami gyakorlatilag az első nagyobb gyűjteménye a magyar nyelvű szutta fordításoknak, s folyamatosan fejlődik.

Miért is kell Isten az embereknek? Mert ez az ember mélyen gyökerező hajlamainak legszilárdabb orvoslási próbálkozása. Ez a tudatlanság, a mélyen gyökerező félelem és bizonytalanság megoldására tett erőfeszítés nagy terméke. Isten, aki biztosan van. Hát ezért sincs Isten a buddhizmusban. Nem kell még több kábítás a tudatnak.

A valóság nem rendelkezik akadályozó tényezőkkel, a tudat eredendően szabad. Mire fel a fáradozás?

Jó ember, miért nevezik "Tárnak" ezt a dharma természetet? Mert az érző lények világi és világfeletti tudása ettől a Tártól függ és ebből kel fel. Ha valaki a dharma természetet az üresség megértésével szemléli, az igazi valóság tudása felkél ebből a dharma természetből. Ezért hívják "Tárnak" ezt a dharma természetet.

Ezenkívül, jó ember, azt is mondom, hogy minden dharma olyan, mint a káprázat, a félibán, és mint a hold a vizen. Az ilyen dolgokat, mint ezek, a Tathágata látta és igazolta. Ezenfelül, jó ember, minden dharma természete az egyetlen ízű megszabadulás. Az ilyen dolgokat, mint ezek, a Tathágata látta és igazolta. Jó ember, ezt a dharma természetet az egyetlen ízű megszabadulásban úgy nevezik, hogy Mindenfele Világító Sugárzó Tár.

(Mindenfele Világító Sugárzó Tár Szótlan Dharma Kapu Mahájána Szútra, részlet. T17n830)

Hogyan egyesíthető az összes irányzat? Ezt már legalább egyszer sikerült összeraknia Zhiyi-nek a Tiantai iskolával. De az inkább csak a kínai irányzatokra vonatkozott. Csakhogy jelenleg nyugaton több igen távoli iskola van jelen, melyek akár évezredek óta nem igazán érintkeztek. Nem arról van szó, hogy az ökumené nevében minden különálló irányzatot meg kéne szüntetni, hanem épp hogy egy újat létrehozni, mely beolvasztja magába a többit, vagy legalábbis azok gyakorlatait és tanításait.

Zhiyi-nek viszonlag könnyű dolga volt a Lótusz szútrával. Az én ötletem az, hogy mivel nyugaton úgyis a Páli kánon az igazán népszerű és egyben alapnak tartott szöveg, egyértelműen erre kell építeni és abból levezetni mindent, s ezzel együtt valahogy megőrizni a mahájána iratokat is.

Biztos közös alapként jó a Három Jelleg és a Függő Keletkezés. Ezekből az üresség tana világosan következik. És minthogy a tudatlanság a lét oka, ezért a világ tudati minősége is már eleve benne rejlik. Ha pedig a tudat megtisztulása a Nirvána, úgy a Buddha-tudat is nyilvánvaló. Mert eredendően minden éntelen, hogy lehetne más, mint megszabadult? Ez világos kell legyen, így a mahájána hirtelen tanítása is kész. Minden más ezen alapokból kifejthető.

A gyakorlást tekintve a szamatha és vipasjaná minden irányzatra igaz és használható felosztás. Ugyan mi másra lenne szükség, mint elnyugodott állapotban rálátni minden éntelenségére? Így tanította a Buddha, hogy lehetne akkor másképp bárhol is?

Már maga az a gondolat, hogy létezik alacsonyabb és magasabb rangú Dharma káromlás a Három Drágaságra nézve. Igen, léteznek jobb és gyengépp képességű gyakorlók. De valóban jobb és rosszabb Dharma nem létezhet, mert a Buddha minden lény megvilágosodásáért tanított. Ha a hínajána tanokban megtalálni mindazt, amit valaha is a mahájánában tanítottak, akkor nem lehet azzal vádolni, hogy alacsonyabb rendű. És mert a mahájána nem tér el semmiben a hínajána szerint elhangzott beszédektől, így nem mondható rá, hogy nem a Buddha tanítása lenne. Természetesen a mahájánába beleértem a tantrikus irányzatot is.

Nem azt mondom, hogy mindenkinek egyazon módszert kellene használnia, hanem azt, hogy 84 ezer kapu van, és mindegyik tökéletes. De a félreértések ellen jobb, ha létrejön egy közös nyelv az irányatok közt, amit mindenki ért. Egy olyan kódrendszer, amiben mindenki képes megfeleltetni az általa követett hagyomány tételeit és módszereit. És a legegyszerűbb közös alap a hínajána kánon. Nincs jobb módszer, nem is lehet, minthogy a Buddha mindig a személynek megfelelően tanított, s nem meghatározott sablonok szerint.

Lényegében azonban csak egyetlen minta létezik, ahogyan az a Nemes Nyolcrétű Ösvényben megtalálható. Annál többet semelyik irányzat nem tanít. Bár ismereteim korlátozottak, sehol sem láttam kivételt. De hogyan is lehetne több féle megszabadulás? A Huajen, a Zen, a Dzogcsen és a Mahámudra a legmagasabbrendűnek tartott tanítások, mégsem múlják felül a Tipitakában elhangzottakat.

Legjobb dolog a buddhizmus.

1. Általános jelenség, ha tetszik probléma, hogy az ember a boldogságot keresi, s a szenvedést akarja megszüntetni. Erre a buddhizmus megoldást ad.

2. Általános jelenség a halál, mint az élet nagy kérdése. Erre a buddhizmus megoldást ad.

3. Általános jelenség az ártalmas tettek jelenléte. Erre a buddhizmus megoldást ad.

Minthogy nem kizárólag a buddhizmus kínál a fenti gondokra megoldást, így érdemes megnézni, miben egyedi.

1. Ebben a jelenlegi életben kínál megoldást.

2. Gyakorlati útmutatást ad, melyek több mint 2500 éven keresztül a legkülönfélébb embereknek segítettek.

3. Elveti az erőszak minden fajtáját, s támogatja a természet megóvását.

4. Nem veti el az emberi értelmet és a tudományt, s támogatja a filozófikus gondolkodást.

5. Nem törekszik uralmi, illetve elnyomó pozícióba kerülni, más nézetek és vallások követőivel nem kíván harcot folytatni, vagy azokat bármi módon leigázni.

6. Alkalmas a modern nyugati világnézet problémáinak megoldására, az ember egzisztenciális gondjaiban nyújt segítséget gyakorlati szinten.