HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Phakcsok rinpocse: Hat lényegi minőség kezdőknek

2024.07.16. 11:58 Astus

„Ezek a sorok vázolják a hat minőséget, amik elengedhetetlenek az úton kezdőként való gyakorlásunk támogatásához:

Először lépve az útra e hat minőség szükséges:
Őrizni a három képzést, az út alapját;
Részrehajlás nélkül tanulni és elmélkedni a tanításokról széleskörűen;
Megbékíteni a három kapunk és megszelídíteni a tudatunk;
Elkerülni a rosszat és sokasítani a jó tetteket;
Szégyenkezni, óvakodni, és hitet fejleszteni;
Szellemi tanítóra és erényes barátokra támaszkodni.
(Longcsenpa: Mengak dzö; The Precious Treasury of Pith Instructions, p 1-2)

Az első itt említett minőség: „őrizni a három képzést, az út alapját”. Valóban, a buddhista út központi alapja az erényes viselkedés, meditáció, és bölcsesség hármas képzése. Helyes gyakorlásuk elengedhetetlen, mivel az út egészét magukban foglalják. Így az erényes viselkedés gyakorlása átalakítja viselkedésünk; a meditáció gyakorlása átalakítja tudatunk; a bölcsesség gyakorlása eltávolítja ragaszkodásaink, önközpontúságunk, és káros érzelmeink.

A második minőség: „részrehajlás nélkül tanulni és elmélkedni a tanításokról széleskörűen”. Ahogy mutatja, a Buddhadharmát a lehető legszéleskörűbben kell tanulmányoznunk és őszintén elmélkednünk a tanításokon.

A tanulás és elmélkedés teljességgel a harmadik minőségre kell irányuljon, vagyis „megbékíteni a három kapunk és megszelídíteni a tudatunk”. Valóban, a tanulás, elmélkedés, és meditáció célja, hogy gyengédebbek legyünk testi, szóbeli, és tudati viselkedésünkben, vagyis minden tettünkben, amiket a test, beszéd, és tudat három kapuja közvetít.

Azt mondják, a tanulás legyen büszkeség, és a meditáció legyen rosszindulat nélkül. Ezért a tanulásban, elmélkedésben, és meditációban folyamatosan figyelnünk kell a tudatunk, eltüntetve minden hibát, amit észlelünk. Máskülönben a több tanulással a büszkeséget, a több tanulással a kétkedést kockáztatjuk. Ez az ellenkezője a kívánt hatásnak.

Testünk, beszédünk, és tudatunk megszelídítésével elkezdjük „elkerülni a rosszat és sokasítani a jó tetteket”. Ez azt jelenti, amint észre vesszük, hogy rosszat teszünk, felhagyunk vele és megvalljuk. Fordítva pedig, bármikor azt észleljük, hogy jót teszünk, azt tovább erősíthetjük és fejleszthetjük. Ehhez elmélkednünk kell azon, mik a jó és mik a rossz tettek, hogy annak megfelelően cselekedhessünk.

Erényes viselkedésünk meg kell támogassa a „szégyenkezés, óvakodás, és a hit fejlesztése”. Szégyenkezni fontos mindig, amikor látjuk, hogy ártalmasat teszünk, mert így elhatározhatjuk az ilyen viselkedés meg nem ismétlését a jövőben. Az óvakodás segít tiszteletben tartani ezt az elhatározást, és a hit a karmikus okban és okozatban támogatja ezt. Hogy tovább ösztökéljen minket az úton, fejlődnünk kell a hit három fajtájában: az ihletett hitben, a vágyódó hitben, és a biztos hitben (lásd még Patrul Rinpocse: Tökéletes tanítóm szavai, II.1.I.1.1-3).

Végül, a hit fejlesztésének alapja a „szellemi tanítóra és erényes barátokra támaszkodni”. A megfelelő szellemi tanító olyan, aki erényesen cselekszik, együttérző, tanult, és komolyabb meditációs tapasztalata van. Továbbá hiteles vonalhoz tartozik, amiben bízhatsz. Az ilyen szellemi tanító minden jó minőség fejlesztésének támasztéka az úton.

Ezen túl vegyük körbe magunk erényes barátokkal! Sajnos a barátok, akik nem tartják a szamajájukat, rossz a kapcsolatuk tanítójukkal vagy Dharma testvéreikkel, nem gyakorolnak, és elvesztették a hitüket, rossz hatással vannak és megronthatják a fejlődésünket. Ezért fontos bölcsen választani barátainkat.

Amikor kifejlesztjük ezt a hat minőséget, az összes támogató feltételt összegyűjtjük, amire szükségünk van az úton elinduláshoz. Ezért kérlek tartsátok őket észben és gyakoroljatok jól!”

Forrás: Six Key Qualities for Beginners on the Path

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus hit gyakorlás együttérzés módszer éberség okság fokozatos mahájána előírások

Dhamma vagy Szennyeződések

2024.07.11. 13:31 Astus

„Amikor felidézed a Buddhát, a tényt, hogy kapcsolatba kerültél a Buddha tanításával, hogy volt egy buddha a világon, hogy ezek a tanítások még mindig elérhetők számunkra, akkor már csak ezekre gondolni is nagy örömet okoz, ami különösen jó érzelem. Örömet (píti), boldogságot (szukha), nyugalmat (passzaddhi) hoz. Mindezek a szellemi minőségek támogatják a tudatot abban, hogy elégedettebben, boldogabban érezze magát. És amikor meditálsz, segítik a tudat lecsillapodását, hogy könnyen összpontosítson, mert jól érzed magad.

Amikor éberséget és belátást gyakorolsz, az nem jelenti, hogy a tudat amolyan semmilyen, élettelen lesz. Van a gyakorlásból jövő öröm, a gyakorlás boldogsága. De ez egy olyan boldogság, ami nem annyira okoz függőséget, mert egy tisztább helyről fakad, és belátással együtt van. A Dhammából jön, az igazság, a Dhamma látásából. Csupán a természetes eredménye a tudatod szennyeződésektől megszabadításának.

A szennyeződésektől mentesen, a szamádhiban, amikor az akadályok csendben vannak, nem keresünk semmi konkrét érzéktárgyat, nem veszünk el bosszankodásban vagy unalomban, nem vagyunk álmosak, vagy nyugtalanok, vagy aggódók. A tudat elégedett, hogy gyakoroljon egy tárggyal.

Van a boldogság, jóllét, öröm is, ami a belátásból fakad. A megértéséből, ahogyan a dolgok vannak, magával hoz egyfajta elengedést. Ha látod a mulandó természetét azoknak, amiknek az élvezetéért kergeted őket, akkor a tudatod elkezd belefáradni. Itt van az elengedés boldogsága: ó, mégse kell kergetnem azokat az élvezeteket, mert csak ideiglenesek!

A Dhamma gyakorlásából jövő boldogság belső elégedettséghez vezet. Nem függ sok dolog birtoklásától. Akár sok pénzed, tulajdonod, barátod van. Akár híres és gazdag vagy, a világban sikeres. Tehát amikre az emberek általában sóvárognak. Ezekre mind nincs szükséged a Dhammához. A Dhamma ezek felett, ezeken túl van. Lehetnek ilyeneid, lehet anyagi sikered, lehetsz híres és gazdag, de nincs mindenképp szükséged rájuk, hogy gyakorold a Dhammát, hogy megtapasztald a Dhamma boldogságát.

Amikor mondjuk békésen meditálsz, és valóban békés vagy, nem számít, hogy más tud erről vagy sem. Nem kell kimenned mindenkinek elmondani, nem kell sehova menned, nem kell semmi különleges felszerelés vagy dolog, hogy segítsen neked. Hogy belsőleg fejleszted a tudatod, fejleszted a szílát (erkölcs), a szamádhit (összeszedettség), a pannyát (belátás, megértés). A tudatod a Dhammához viszed, s akkor anélkül boldog, hogy külső dolgoktól kellene függenie. Ezért szorgalmazta a Buddha azt, hogy tartózkodjunk a Buddha, a Dhamma, és a Szangha felidézésében. Boldogságot hoz, felemeli a tudatod, energiát ad. Energiát ad és képessé tesz elválasztani a tudatod, mondjuk a fájdalmas érzésektől, a fáradság érzéseitől, amik általában lehúznak.

Amikor meditáció közben fájdalmas érzésed van, a baj leginkább az, amit gondolsz róla. A szenvedés: ó, nem szeretem ezt a fájó lábat, vagy hátat, vagy fáradság érzetet! Zaklatja a tudatot, amikor ragaszkodsz hozzá, azonosulsz vele, mint enyém, mint személy. Amikor a Dhammát éberséggel, belátással gyakorlod, csak ránézel: ó, egy fájdalmas érzés. De nem kell szenvedéssel reagálnod rá. Válaszd el tőle a tudatod: ó, ez ilyen érzés. De nem személy, nem egy lény. Csak egy természeti jelenség, ami keletkezik és elmúlik. Amikor a tudatod erősebb, például amikor felidézed a Buddhát, a Dhammát, és a Szanghát, akkor meg tudod csinálni. Még ha valami kellemetlenséged is van, beteg vagy, fáj valamid, a lábad, vagy fáradtnak érzed magad a munkától, csak akként vagy tudatában ezeknek, amik: csak érzések. Vagy ha valami szenvedéssel találkozol, mondjuk valaki csúnyán bánik veled, nem jól mennek a dolgaid. Csak tudatában lehetsz ezeknek a tapasztalatoknak, akként amik. Egy másik ember szavai; az életed, a munkád, a családi életed hullámai. Nem kell szenvedéssel reagálnod rá, csak tudatában vagy ezeknek, ahogy vannak: ó, ez ilyen. És amikor valaki kedves veled, megdicsér, vagy szépen beszél hozzád, az egyfajta érzés. Amikor valaki ideges, megszíd, mérges, kritizál, az másfajta érzés. De amikor éber vagy, akkor azonos értékűek, nemde? Csak egy másik hang, másik adag szó. Megérted a jelentést, de nem kell szenvedést létrehoznod a tudatban, csak legyél tudatában, ismerd annak őket, amik, éberséggel.

Amikor a tudat meghal az éberségben, elveszik a hangulataiban, akkor bármit is hallunk másoktól, az kimozdít minket, nemde? Amikor barátságosak, boldogok vagyunk, azt szeretjük, ragaszkodunk hozzá. Amikor nem kedvesek, durvák, kritikusak, azt nem szeretjük. A tudat folyton le és fel jár, ahogy a külső körülmények hajtják. Amikor megkapjuk, amit akartunk, boldogok vagyunk. Amikor nem kapjuk meg, amit akartunk, boldogtalanok vagyunk. Jól mennek a dolgaink, boldogok vagyunk, nagy boldogan sétálunk az utcán. Amikor rosszul mennek a dolgaink, boldogtalanok vagyunk. Egyetlen napon belül megannyiszor változhat.

A Buddha azt mondta, legyünk éberek, vigyázzunk, legyünk figyelmesek, és szemlélődjünk azon, hogy nem biztos. Mindezek a külső körülmények jönnek és mennek. A belső körülmények, ahogyan érződik a tested, keletkeznek, elmúlnak, megváltoznak. A külső körülmények is megváltoznak. Gyakran nem tudod irányítani őket. Találkozol valakivel, s úgy beszél, hogy nem tetszik neked, nem értesz vele egyet, vagy durván teszi. Talán ott tudod hagyni, talán nem. Bennragadsz vele egy felvonóban, egy kocsiban, vagy valahol egy szobában. Csak ki kell bírnod, nem? De ha éber vagy, képes lehetsz felemelni a tudatod abban a helyzetben. Talán csak gondolkozz a Buddhán. Talán durva  veled, lekezelő, mert bosszús, vagy zaklatott, vagy öntelt. Csak gondolj a Buddhára! Most hogy viselkedne a Buddha? A Buddhát felzaklatná? Nem, a Buddhát nem zaklatta fel, amikor valaki lekezelte. A Buddha szemlélődött, megőrizte az éberségét, a figyelmességét, és elengedte. Elengedte a szenvedést. Amikor a Buddha fáradt volt, elengedte. Amikor a Buddha nehézséggel és kihívással találkozott, elengedte. Mert gyakorolta az éberséget, éber volt, óvatos, figyelmes. Nem hagyta a tudatát meghalni a Dhammában, a jelen pillanatban, hogy hangulatokba zuhanjon. Megőrizte az éberségét és szemlélődött: ó, ilyenek ezek a körülmények.”

(Feed The Dhamma Or Feed The Defilements by Tan Ajahn Kalyano 06 July 2024; 17:46-27:43)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus szenvedés meditáció hétköznapok módszer megszabadulás éberség théraváda éntelenség fokozatos belátás állandótlanság

A három Dharma pecsét

2024.07.09. 15:02 Astus

A három Dharma pecsét (dharmamudrā trilakṣaṇā 三法印):
1. Minden összetett állandótlan (sarvasaṃskārā anityāḥ 
諸行無常)
2. Minden dharma éntelen (sarvadharmā anātmānaḥ 
諸法無我)
3. A nyugalom nirvána (śāntaṃ nirvāṇaṃ 
寂滅涅槃)

„A három Dharma pecsét (Dharma mudrá) az állandótlanság (anitjá), az éntelenség (anátman), és a nirvána. Bármely tanítás, amelyik nem viseli ezt a három pecsétet, nem mondható a Buddha tanításának.”
(The Heart of the Buddha's Teaching by Thich Nhat Hanh, p 131)

„Minden összetett dharma állandótlan: ez elpusztítja az énhez tartozó öt külső kívánnivalót. Minden dharma éntelen: ez elpusztítja a belső ént. Az én és az enyém elpusztulása: ez a nirvána nyugalma.”
(Mahāprajñāpāramitā
śāstra, XXXVI.2.II.6; 大智度論 22, T25n1509p222b18-20)

„Továbbá, az összetett dharmák állandótlanok, mert pillanatonként keletkeznek és megszűnnek. Mind okok és feltételek szerint összeállnak, nincs önállóságuk. Mivel nincs önállóságuk, ezért éntelenek. Mert állandótlanok, éntelenek, jellegtelenek, ezért a tudat nem ragaszkodik. Mert nincs jelleg sem ragaszkodás, ezért ez a nirvána nyugalma.”
(XXXVI.2.II.7; T25n1509p223b8-10)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus szenvedés hit igazság üresség elégedetlenség nirvána okság közép út éntelenség belátás tévképzetek állandótlanság

Látni a függő keletkezést a figyelmesség

2024.07.09. 14:31 Astus

„A bölcs bódhiszattva,
Buddha felébredését akarva,
A figyelmetlen viselkedést elhagyja
És mindig törekedjen figyelmességre!

Függő jelenségekről meggyőződött bölcs
Nem lakozik szélsőséges nézetekben;
Tudja: nincs jelenség feltétel nélkül,
Hanem okok és feltételek szerint keletkeznek.

A feltételekből keletkező születetlen,
Keletkezésének nincs eredendő lényege.
Feltételektől függőt tanítják üresként.
Aki érti az ürességet, az figyelmes.

Ami feltételes az jeltelen,
Reménytelen és békés.
Az élettelen, mint a fű és fa,
Nincs a márák befolyása alatt.

A feltételektől függőséget tudóban
Nem keletkezik én és enyém fogalma.
Kiben nem létezik valaki és valakié,
Ő figyelmes.

Nem ural, nem birtokol,
Nem megragad, nem elhagy,
Jelenségeket mindig világosként ismeri,
Ő figyelmes.

...

A függő keletkezést értő
Négy tulajdonsága:
Jelentés, bölcsesség, valóság, végső értelem
Ismerete - ez a figyelmesség.

Jelenségek függőségét értő
Látja a Dharmát és a Tathágatát.
A valóság és függő keletkezés azonossága
A valóság elérése, örökké vágytalan.

Függő keletkezésen maradásból jön elérés.
A jelenségek szavak és hang nélküliek.
Aki ezt érti, azt hívják
Buddhának vagy tathágatának.

Belátás szemével látja a függőséget;
Látni, hogy nincs mit látni, a Dharma látása.
Aki a belátás szemével látja a függőséget,
Arról mondják, hogy látja a Buddhát.

Az eredmény: szennybe sose merül.
A nemesekben bizalma állandó,
A széteső jelenségeket el nem hagyja,
És védelmezi a nemesek vonalát.”

(The Questions of the Nāga King Anavatapta 1.189-194 / 佛說弘道廣顯三昧經 T15n635p497a28-b10; 1.219-223 / T15n635p498a3-12)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus megvilágosodás üresség megszabadulás okság közép út éntelenség bódhiszattva belátás mahájána

Tudat a buddhizmusban

2024.07.01. 14:18 Astus

A tudat egy esemény

„Szigorúan véve, a tudat nem az, ami tud (cselekvő), nem is az, amin keresztül a tudás történik (eszköz), hanem csupán egy tárgy tudásának folyamata. A tudat nem egy lény, ami van, hanem egy esemény, ami történik, a megfelelő feltételek miatti egy történés. Egy tevékenység, de egy olyan tevékenység, ami mögött nincs tevő. A kihangsúlyozott jelentés, hogy nincs tudatos alany a tudat mögött.”
(Early Buddhist Teachings by Y. Karunadasa, ch 5)

 „A páli citta szó a citi (tud, ismer) igegyökből ered. A kommentárok háromféleképp határozzák meg a cittát: cselekvőként, eszközként, tevékenységként. Cselekvőként a citta az, ami tud egy tárgyról (ārammaṇaṃ cintetī ti cittaṃ). Eszközként a citta az, amivel a vele járó tudati tényezők tudnak a tárgyról (etena cintentī ti cittaṃ). Tevékenységként a citta maga semmi más, mint egy tárgy tudásának folyamata (cintanamattaṃ cittaṃ).
A harmadik meghatározást, a puszta tevékenységet tartják a legmegfelelőbbnek a háromból, vagyis a citta alapvetően egy tárgy tudásának vagy ismerésének a tevékenysége vagy folyamata. Nem egy cselekvő vagy eszköz, ami ténylegesen létezne a tudás tevékenységétől külön. A cselekvőként és eszközként meghatározást arra ajánlják, hogy elvessék azok téves nézeteit, akik egy állandó ént tartanak a tudás cselekvőjének és eszközének. A buddhista gondolkodók rámutatnak ezekkel a meghatározásokkal, hogy nem egy én hajtja végre a tudás tevékenységét, hanem a citta vagy tudat. Ez a citta semmi más, mint a tudás tevékenysége, és ez a tevékenység szükségszerűen mulandó, keletkezés és megszűnés jellemzi.”
(A Comprehensive Manual of Abhidhamma by Bhikkhu Bodhi, p 28-29)

A tudat feltételes

„A tudat, ami a legfontosabb egy lényben, az a tudatosság és a tudati tényezők. A tudatosság csupán a tudomás képessége, ami tud a tárgyról. Általában az emberek azt képzelik, hogy a tudat valahol az agyban vagy a szívben van, mint szilárd létező. De ténylegesen nincs így. Az úgynevezett tudat semmi más, mint egymást követő pillanatnyi gondolatok vagy tudatosság folyamatok sorozata, amik az érzéktárgy és az érzékszerv közti benyomás terméke. A szem és a látható tárgy találkozásából keletkezik a szem-tudatosság (viññāṇa), és ezzel egyidejűleg keletkeznek a tudati összetevők (cetasika), úgy mint bármiféle érzés vagy érzet (vedanā), az érzéktárgyak észlelete (saññā), és a hajlamokba vagy késztetésekbe (saṅkhāra) tartozó ötven fajta tudati tényező. Tehát az úgynevezett tudat a négy tudati halmazból áll.”
(Sayadaw U Pannadipa: The Essential Principles of Enlightenment III.9)

„Ahogyan egy gyermek születését
Apától és anyától függőnek mondják,
Úgy egy tudatosság keletkezését
Szemtől és alaktól függőnek mondják.”
(Nāgārjuna: Ratnāvalī 4.355)

„Szemtől és alaktól függőn
Káprázatként keletkezik a tudat.
Nem értelmes káprázatnak
Hívni azt, aminek létezése van.”
(Āryadeva: Catuḥśataka 13.323)

A tudat üres

„Külső és belső érzékterületek függvényében keletkezik a tudat.
Ezért nincs tudat. Üres, mint a káprázat és a délibáb.”
(Nāgārjuna: Śūnyatāsaptatiḥ, 56. v.)

„Kérdés: Őszentsége azt mondta, hogy minden jelenség állandótlan. A tudat tiszta, akadálytalan természete is állandótlan? A tudat természete születik és meghal?
Őszentsége: Amikor buddhista kontextusban beszélünk a tudat természetéről, tudnunk kell, hogy azt két szinten lehet megérteni: a valóság végső szintjén, ahol a tudat természetét annak eredendő létezésének ürességeként értjük, és a viszonylagos, vagy közmegegyezéses szintjén, ami a világosság, tudás és tapasztalat puszta minőségére utal.
Ha a kérdése a tudat közmegegyezéses természetére vonatkozik, akkor pont miként a tudat keresztülmegy a változás és áramlás folyamatán, ugyanúgy a tudat természete is. Ez már mutatja, hogy a tudat természete egy állandótlan jelenség. Azonban ha a tudat ürességéről kérdez, akkor azt kell figyelembe vennünk, hogy bár a tudat üressége nem egy múlékony jelenség - tehát okoknak és feltételeknek nem alávetett - nem lehet egy adott tárgytól függetlenül állítani. Más szavakkal, a tudat üressége nem létezhet magától a tudattól függetlenül. A tudat üressége semmi egyéb, mint annak valódi, avagy eredendő létezésének teljes hiánya. Ezért, ahogy a különböző tudatállapotok jönnek és mennek, a tudat ürességének új esetei is megjelennek.”
(Dalai Lama: Illuminating the Path to Enlightenment, p 11-12)

A tudat tapasztalás

„Ha egy jobb szinonimát szeretnénk európai nyelveken az indo-tibeti kifejezésekre, akkor talán a legközelebbi megfelelő a „tapasztalat”, bár még ez a szó sem elég pontos. A jelentésébe nem értjük bele az ismétlésből fakadó ismertséget vagy szakértelmet, mint itt: „Az orvosnak nagy tapasztalata van”. Továbbá nyugati nyelveken a valamit tapasztalni gyakran érzelmi jelleggel bír, legyen az jó vagy rossz. Úgy érezzük, nem tapasztaltunk meg valami elég mélyen, ha tudatos érzelmi szinten az nem mozdított meg bennünk valamit. Ez szintúgy nincs a buddhista fogalomban. Továbbá nincs benne értékelés, mint abban, hogy „Sokat tanultam ebből a tapasztalatból”. Buddhista kontextusban a tapasztalat csupán az, ami történik velünk, bármi legyen is az.
Amikor a buddhizmusban a tudatról van szó, akkor nem valamiféle „dologról” beszélnek, vagy egy, a fejünkben lévő szervről, mint az agyunk. Nem is valamiféle térről, mint amire utal a nyugati kifejezés: „képzeld el ezt vagy azt a tudatodban” - mintha a tudat egy színpad vagy szoba lenne a fejünkben, amin gondolatok vonulnak át, vagy mint amiben emlékeket tárolunk. Sokkal inkább egyfajta eseményről van szó, ami az agyon és az idegrendszeren alapulva történik.
Mi történik, amikor látunk, hallunk, vagy gondolunk valamire? Bár lehet, hogy le tudjuk írni az eseményt biokémiailag vagy elektrokémiailag, szubjektíven is le lehet. Ez utóbbi az, amit „tudat” alatt értünk a buddhizmusban. Amikor látunk, hallunk, gondolunk, vagy érzelmileg érzünk valamit, tapasztalatok vannak pillanatról pillanatra. Ez az, ami történik. Továbbá a tapasztalatoknak mindig van tartalma. Ezt lehet mondani így is: „A tudatnak mindig van tárgya”. Igazából a „tudatot” szanszkritul és tibetiül úgy is nevezik: „aminek tárgya van”.
A Buddha a nem kettősségét tanította annak, aminek tárgya van, s ami a tárgy, és ezt gyakorta úgy fordítják, mint az „alany és tárgy nem kettőssége”. Helyesen kell ezt megértenünk, máskülönben tévesen azt gondolhatjuk, hogy a Buddha ellentmondott önmagának, amikor azt tanította, hogy a tudatnak mindig van tárgya. Azt gondolhatjuk, hogy mivel eszerint a kettő különbözik, ezért kettős. Ha megharagszunk az asztalra, attól még az alany és tárgy nem kettőssége nem jelenti, hogy a haragom az asztal. A nem kettősség nem változtatja a tudatot és tárgyát teljesen azonossá, egy és ugyanazon dologgá.
A tapasztalatnak mindig van tartalma. Nem lehet úgy tapasztalatunk, hogy nem tapasztalunk valamit. Nem létezik gondolat a gondolat gondolása nélkül, és senki sem tud gondolkozni úgy, hogy nem gondol egy gondolatot. A nem kettősség ezért azt jelenti, hogy bármely pillanatban ez a kettő - a tudat és tárgya, vagy a tapasztalat és a tartalma - mindig együtt jár, mint egy létező. Egyszerű, hétköznapi nyelven mondva: mindig ugyanabban a csomagban jönnek. Egyik nem létezhet a másik nélkül. Ezért a buddhizmusban a „tudat” mindig tartalommal rendelkező tapasztalatra utal.
...
Összefoglalva, a buddhizmusban a tudat tapasztalatra utal, vagyis a tapasztalat tartalmának puszta keletkezésére és az azzal való tudati bevonódásra. A tapasztalat folytonosságát úgy hívják, hogy tudat-folyam vagy „tudat-folytonosság”. Mindig egyéni, ahol a tapasztalat minden egyes pillanata az előző tapasztalati pillanatból következik a viselkedési ok és okozat karmikus törvényei szerint. A világegyetemben rend van, és az „én” tapasztalatom soha sem a „te” tapasztalatod. Ha azt tapasztalatom, hogy eszem valamit, akkor én és nem te fogod tapasztalni utána a jóllakottság testi érzését. A buddhizmusban nincs egyetemes vagy közös tudat.”
(Alexander Berzin: The Definition of Mind)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus lélek magyarázat tudat üresség dzogcsen théraváda éntelenség belátás halmazok mahájána tévképzetek állandótlanság buddha tudat

Jól szólni

2024.05.30. 10:27 Astus

„Csak olyan szavakat szólj,
Mik téged nem bántanak,
Másnak nem ártanak!
Ilyen beszéd szól jól.

Csak kedves szavakat szólj,
Mit örömmel fogadnak!
Gonoszt nem hordanak
Másnak kedves szavak.

A haláltalan beszéd:
Igazság – ez örök elv.
Békések alapja
Az igazság tana.

A Buddha mondta szavak
Kialvás menhelyéhez,
Baj békéléséhez:
A legjobb beszéd.”

(Subhāsitasutta, SN 8.5; Snp 3.3)

Szólj hozzá!

Címkék: vers fordítás buddhizmus erkölcs hétköznapok igazság gyakorlás módszer ösvény nirvána théraváda előírások

Phakcsok rinpocse: A külső, belső, és a titkos létforgatag

2024.02.20. 11:14 Astus

„Hogy követni tudjuk ezt a létforgatagból megszabadító utat, először fontos megértenünk, mit jelent pontosan a létforgatag, avagy szamszára. Ezért ebben az üzenetben szeretném megosztani veletek a létforgatag három szintjét: a külsőt, a belsőt, s a titkosat.

A külső létforgatag megértéséhez először látnunk kell, hogy minden tapasztalatunk a tudatunktól függ. Bármit látunk, hallunk, vagy érzünk, az kapcsolatban van a tudatállapotunkkal. Ha jó a tudatállapotunk, akkor a tapasztalatunk is jó. Ha rossz a tudatállapotunk, akkor a tapasztalatunk is rossz. Ez világosan mutatja, hogy tudatállapotunk meghatározza, miként tapasztaljuk a világot. A tapasztalati világ a külső létforgatag, avagy a világ, ahogy ismerjük. Hogy fokozatosan fejlődjünk és kivonjuk magunkat belőle, meg kell tanulnunk megfigyelni és átgondolni, miként befolyásolja tudatunk minden tapasztalatunkat.

Ha csökkentettük a rossz gondolataink és érzéseink tudatunk megfigyelésével, akkor kezdjük meglátni a belső létforgatagot, személyünk és énérzetünk belső világát. Tapasztalatunk külső világán átlátva elkezdjük megérteni, hogy abból semmi sem lényegileg létező, hanem a személyiségünkhöz ragaszkodás terméke. Ez a belső létforgatag.

Meditációval lazíthatunk az énérzetünkön és a belső létforgatagon keresztül megláthatjuk a titkos létforgatagot, ami minden egyes gondolati folyamatunkból áll. Mindegyik gondolati folyamat önmaga világát alkotja egy mély szinten, s ameddig bevonódunk a gondolatokba, a létforgatagot tapasztaljuk. De amint látjuk, hogy mindegyik tudat pillanat, mindegyik gondolat, érzés, vagy érzelem azonnal feloldódik magától, akkor átlátjuk a titkos létforgatagot is, megértve annak üres természetét.

Ahogy haladunk az úton, fokozatosan változik a létforgatag jelentése számunkra, és így érhetjük el a mélyebb rétegeit, hogy végül egyenesen átlássunk rajta, ezzel megszabadítva magunkat. A Dharma gyakorlása nem pár szó elismétléséről vagy bizonyos hiedelmek elfogadásáról szól. Valójában arról szól, hogy a mélyebb megértésért és belátásért követjük az utat. A haladás módja a könyörgésből, az előrevivő feltételek összegyűjtéséből, és az őszinte, önzetlen együttérzés gyakorlásából jövő áldásokra támaszkodás.”

forrás: The Outer, Inner, and Secret Samsara by Phakchok Rinpoche; https://www.samyeinstitute.org/guru-rinpoche-day/the-outer-inner-and-secret-samsara

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus magyarázat karma megvilágosodás gyakorlás üresség együttérzés módszer megszabadulás dzogcsen szamszára éntelenség mahájána tévképzetek csak tudat

A szabályzat dicsérete

2024.01.04. 16:54 Astus

Ovāda-pāṭimokkha
A szabályzat dicsérete
(DN 14; Dhp 14.183-185)

 

‘Khantī paramaṁ tapo titikkhā, Nibbānaṁ paramaṁ vadanti buddhā;

Béketűrés a legfőbb vezeklés, kialvás a legfőbb, mondják a buddhák.

Na hi pabbajito parūpaghātī, na samaṇo hoti paraṁ viheṭhayanto.

A kivonult másnak nem árt, remete mást nem bánt.

Sabbapāpassa akaraṇaṁ, kusalassa upasampadā;

Semmi gonoszat nem tenni, az üdvöst végrehajtani,

Sacittapariyodapanaṁ, etaṁ buddhānasāsanaṁ.

Saját tudatod tisztítani, ez a buddhák tanítása.

Anūpavādo anūpaghāto, Pātimokkhe ca saṁvaro;

Nem gyalázni, nem támadni, szabályzatban fegyelmezettnek lenni,

Mattaññutā ca bhattasmiṁ, pantañca sayanāsanaṁ;

Étkezésben mértékletesség, távoli lakhely,

Adhicitte ca āyogo, etaṁ buddhānasāsanan’ti.

Felsőbb tudatnak elköteleződés: ez a buddhák tanítása.

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus eredeti théraváda előírások

Karácsonyi szenvedés

2023.12.24. 23:10 Astus

A karácsony meghitt, csillogó, családi, meleg; megannyi finom étel, dallamos zenék, ünnepi hangulat; különleges látványok, hangok, szagok, ízek, érintések; kedvesség, szeretet, figyelmesség. Egy estére. Egy napra. Talán kettőre.

Hogy karácsony legyen, mire karácsony lesz, készülődni kell. Napokig, hetekig vásárolni - a tömegben - aztán főzni, mosogatni, díszíteni, takarítani. Idő, pénz, munka. Idegeskedés, aggódás, fáradság.

Ha rosszul sikerül: siránkozás, jajongás, panaszkodás, keserűség, bánkódás.

Ha jól sikerül: jövőre reméljük ugyanígy lesz.

Akár rossz lett, akár jó: egy év múlva megismételjük. Mert fontos. Mert szeretjük. Mert igyekszünk csak arra a pár kellemes érzésre emlékezni, s minden mást nem társítani a karácsonyhoz.

Felismerhetjük, hogy a karácsony alapvetően tele van szenvedéssel.
Rájöhetünk, hogy a megannyi szenvedés oka a kellemes érzésekhez ragaszkodás.
Ekkor kiderül, hogy felhagyva a karácsonyi boldogsághoz ragaszkodással megszűnik a szenvedés is.
Hogy felhagyjunk ezzel a ragaszkodással, meg kell változtatni a viselkedésünket, a figyelmünket, s a megértésünket.

Ajánlott olvasmány: A tengernyi szenvedés (MN 13)

Szólj hozzá!

Címkék: magyar buddhizmus szenvedés magyarázat hétköznapok kereszténység megvilágosodás gyakorlás nyugati elégedetlenség módszer újraszületés éberség belátás tévképzetek állandótlanság

Buddha-felidézés mint hármas képzés

2023.11.16. 15:37 Astus

„A Tripitaka nem fejt ki többet, mint csupán az erkölcs, összeszedettség, és bölcsesség. ... Az erkölcs, összeszedettség, és bölcsesség a buddha-felidézés Dharma kapuja. Miért? Az erkölcs jelentése megvédeni a rossztól. Ha képes vagy egyhegyűen felidézni a buddhát, semmilyen gonosz nem mer behatolni; ez az erkölcs. Az összeszedettség jelentése eltörölni a szétszórtságot. Ha egyhegyűen felidézed a buddhát, a tudat nem változtat tárgyat; ez az összeszedettség. A bölcsesség jelentése a világos megértés. Ha szemléled a buddha hangját, az egyes szótagok tisztán kivehetők, és szemléled, hogy ami és amit felidéz mind megragadhatatlan; ez a bölcsesség. Így a buddha-felidézés az erkölcs, összeszedettség, és bölcsesség.”

 

(Jün-csi Csu-hung 雲棲袾宏; Wholehearted Mindfulness Of The Buddha Is Cultivation Of Precepts, Concentration And Wisdom 一心念佛时,即修戒定慧; X62n1170p3b8, b12-16)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen meditáció erkölcs kínai megvilágosodás módszer ösvény megszabadulás belátás mahájána előírások

Phakcsok rinpocse: Ellenőrizd a képességed!

2023.07.31. 14:34 Astus

„Az együttérzés a ragaszkodás legjobb ellenszere, mert amikor őszintén együtt érzel, nincsenek önző vágyaid. A szerető kedvesség az utálat ellenszere, mert akkor mások boldogságát kívánod, nincs benned rossz szándék vagy ellenségeskedés. A bódhicsitta a tudatlanság ellenszere, mert az a tudat üres természetének felismerése. Kérlek, emlékezz erre és gyakorolj ennek megfelelően!

Ezen felül szeretnék megosztani veled pár fontos tanácsot arra alapozva, amit magam tapasztaltam és amit másokon láttam. Mindnyájunknak különböző háttere és képessége van, az egyéni karmánk, törekvésünk, és tehetségünk szerint, ami lehet kicsi, közepes, vagy nagy. Azonban a legfontosabb mindnyájunknak, hogy ismerjük a saját képességünket, és az alapján gyakoroljuk a Dharmát.

Minden Dharma gyakorlat kezdőpontja a hit, avagy bizalom. Bíznunk kell a karmikus okban és okozatban, a Három ékkőben, az érdemeink halmozásában, és a mantra erejében, hogy megvéd minket az alsóbb birodalmaktól. A hit vagy bizalom alapvető. Még ha nem is tudunk meditálni, recitálni, vagy elvonulásban tölteni az időnk, nem gond. Ameddig van hitünk, rendben vagyunk.

Egyesek a hiten felül csömört és lemondást éreznek a szamszára iránt. Élettapasztalatukból fakadóan, legyen az jó vagy rossz, erősen meg akarnak szabadulni a létforgatag három birodalmától. Hittel és lemondással tanulásba, értelmezésbe, és meditációba fognak. Ez az első út.

Mások természetes módon még érezhetnek némi együttérzést és szerető kedvességet is más lények iránt, s a javukra akarnak lenni. Akinek ilyen együttérző természete van, azok törekedjenek a kifejlesztésére. Ez a bódhiszattvák útja, az együttérzés útja, amit tanulással, értelmezéssel, és meditációval követnek.

Megint mások láthatják, hogy a Buddha minden lény tudatfolyamában ott van, és hogy minden lény tudatának lényege felébredt. Természetesen vonzódnak és hisznek a buddha-természetről szóló tanításokban. Ezek a tanulók képesek a titkos mantra gyakorlatát végezni.

Végül, egyes tanulók úgy látják a gurujukat, mint magát a Buddhát. Van hitük, lemondásuk, és bódhicsittájuk, és hiszik, hogy minden lénynek buddha természete van, és ezért mindent buddhaként látnak, beleértve a guru és a saját tudatuk természetét. Ezek a tanulók a nagy tökéletesség tanításával foglalkoznak, rátekintenek a tudat természetére a tudatosság útján.

Bármelyik úton is legyen valaki, akár a lemondás útja, a bódhicsitta útja, a mantra útja, vagy a tudatosság útja, mindnek közös célja van: a tudat megszelídítése. Mindezen utaknak a célja átalakítani negatív szokásainkat és mintázatainkat, legyőzni a bántalmakat, az önzőséget, és a tudatlanságot.

Továbbá mindegyik útnak közös alapja van: a hit. A hit a lényegi tényező, még akkor is, ha nem tudsz sokat gyakorolni, a hit elégséges. Manapság a legtöbb embernek nincs elég hite, de próbálnak meditálni, ami nem működik nekik, ezért aztán kipróbálják a titkos mantrát, ami nem működik nekik, majd tovább állnak egyik útról a másikra anélkül, hogy bárhova is jutnának. Nem gondolom, hogy ez a jó út. Kérlek, legyél óvatos az ilyen hajlamokkal!

Sokan vannak, akik azon gondolkoznak vagy aggódnak miatta, hogy melyik tanítás a legmagasabb, melyik a legjobb út, és így tovább. De tudnod kell, hogy bár az utak különbözőek, mind a Buddha tanításai.

Persze, mindenki inkább a legmagasabb tanításokat gyakorolná, vagy a legnagyszerűbb utat követné. Ha választhatnánk a turista, az üzleti, és az első osztályon repülés közt, akkor mindnyájan inkább első osztályon repülnénk, nem? Viszont először ellenőriznünk kell a lehetőségeinket, vagyis az anyagi helyzetünket, hogy lássuk, valóban megengedhetjük-e magunknak az első osztályt. Többségünk nem engedheti meg, ugye? Hasonlóképp, amikor a Dharmát gyakoroljuk, azt kell gyakorolnunk, ami a legjobban illik a képességeinkhez, ahelyett, hogy megpróbáljuk a legmagasabb tanításokat követni a lehetőségeinkre tekintet nélkül. Máskülönben, azt hiszem, az utat igen nehéznek fogod találni.

Mindezek a tanácsok a saját tapasztalatomon alapszanak, s amit láttam embereken magam körül. A lényegi mondanivaló, hogy a Buddhadharma egésze a Buddha tanítása, és ezekből mindegyik tanításnak megvan a saját ereje és a saját eredménye.”

 

forrás: Checking Our Capacity by Phakchok Rinpoche, https://samyeinstitute.org/guru.../checking-our-capacity/

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus vallás szenvedés hit karma együttérzés elégedetlenség módszer ösvény dzogcsen éberség okság közép út théraváda fokozatos bódhiszattva belátás mahájána tévképzetek buddha tudat

Az éntelenség boldogsága

2023.06.06. 14:57 Astus

„Csak szenvedés van, de nem található a szenvedő.
Vannak tettek, de nem található a cselekvő.”

(Vsm. XVI.90. / 513.; idézi Valpola Ráhula: A Buddha tanítása, 52. o.)

„Van olyan jelentés, ami szerint helyesen mondhatnád, hogy Gótama remete megsemmisülés tant tanít. A kapzsiság, utálat, zavarodottság, s megannyi gonosz és káros dolog megsemmisülését tanítom. E jelentés szerint helyesen mondhatnád, hogy Gótama remete megsemmisülés tant tanít. De te nem erről beszélsz.”
(AN 8.11)

A buddhista tanítás szerint nincs lélek, nincs én, nincs személy, nincs valaki. Ha pedig nincs valaki, akkor mi más létezhetne csak, mint valami vagy valamik. S ezek a valamik azok, amiket öt halmaznak hívnak. Az öt halmaz – test, érzés, észlelés, késztetések, tudatosság – olyannak hangzik, mint élettelen alkotóelemek együttese, amiket kizárólag oksági folyamatok mozgatnak, s ezért felmerül a kép, hogy az ember hasonló egy gépezethez. Ettől az elgondolástól pedig könnyen irtózhatunk. Csakhogy ez az olvasat félreértés. Egyrészt azért, mert amikor énről van szó, ott sóvárgásról és ragaszkodásról van szó, másrészt azért, mert az öt halmaz a jelenlevő, élő tapasztalati folyamatok. Amikor ragaszkodunk valamilyen élményhez, mivel az élmények múló jellegűek, óhatatlanul rosszul érezzük magunk annak romlása és eltűnése miatt, míg ha az nem egy olyan tapasztalat, amit magunknak akarunk, nem sajnáljuk az elvesztét (SN 22.8). Annak nem látása, hogy minden tapasztalatunk, minden élményünk, legyen akár testi, akár szellemi, ahogy keletkezik, úgy el is pusztul, ez az a tudatlanság (SN 22.126), aminek a kiküszöbölését tanította a Buddha és tanítják ma is a buddhizmusban. Ez a látás nem egyszerűen elméleti ismeretet jelent, hanem olyan éberséget, ami világosan felismeri a jelenben tapasztalt benyomások természetét. Ugyanígy, nem egy elméleti lélekről, énről, illetve annak hiányáról van szó, hanem a most megélt önmagunkról. Ehhez a belátáshoz azonban jó, ha kezdetnek legalább fogalmi szinten tisztába kerülünk azzal, mit is jelent az éntelenség.

Az én, egyén, lélek fogalma, amit a Buddha tévesnek és károsnak mond, s amit elvet, az, amit az egyéniség nézeteként (sakkāyadiṭṭhi) határoz meg. Az egyéniség nézete az, ami a testi vagy tudati jelenségeket (öt halmaz) énnek, az én tulajdonának, az énben levőnek, vagy az ént bennük levőnek tekinti. Tehát például, hogy a test én vagyok, a test az enyém, a test bennem van, én a testben vagyok. Ezekből a nézetekből aztán további téves nézetek, egész világképek születnek (SN 41.3). Az egyéniség fogalma a tapasztalást képező tizennyolc elemmel – a hat érzékterület (látvány, hang, szag, íz, tapintás, gondolat) három része: érzéktárgy, érzékszerv, érzékelő tudat – is meghatározható, amikor azokból bármit az enyémnek, önmagamnak, az én énemnek vélünk, mint például: ez a látott dolog az enyém, a látó szem az enyém, a látottat tudó tudat az enyém (MN 148). Az egyéniség nézetét nevezik még helyenként énség vagy lélek tannak (attavāda) is, ami ugyanúgy az öt halmazhoz ragaszkodást jelenti (SN 22.7; Dhs 1217), s a négyféle ragaszkodásból ez az, amit egyedül a Buddha ismert fel és tanított (MN 11).

Az egyéniség nézete, mint minden ragaszkodás, a sóvárgásból keletkezik (SN 12.2). A halmazokhoz ragaszkodás alapján mondható, hogy egyáltalán létezik valaki (SN 23.2), míg ragaszkodás híján nincs mit lénynek nevezni (SN 22.86). A halmazok nem azonosak a ragaszkodással (SN 22.48), hanem azok élvezete képezi a ragaszkodást (MN 44). Sem a sóvárgás, sem a ragaszkodás nem azt jelenti, hogy van egy cselekvő egyén, aki viszonyban van a halmazokkal, hanem ezek feltételesen keletkező tudati minőségek (SN 12.12).

Olyan lélek tan, amihez megérné ragaszkodni, mert nem jár szenvedéssel, nem létezik (MN 22). Amit énnek vagy léleknek lehet tekinteni, az csakis az öt halmaz viszonyában lehetséges (SN 22.47). Például (DN 15) az ént az érzés viszonyában – vagyis minden tapasztalati élmény, benyomás azon alapvető jellegében, hogy kellemesnek, kellemetlennek, vagy semlegesnek érződik – elgondolva lehet azt mondani, hogy az érzés az én, az érzés nem az én, vagy pedig az érzés nem az én, de az én képes érezni. Az én, mint érzés, nem elfogadható, mert akkor egy érzés megszűnésével az én is megszűnne. Az én, mint nem az érzés, nem elfogadható, mert érzés híján nem merülhet fel az ez vagyok gondolata sem. Az én, mint ami nem érzés, de képes érezni, nem elfogadható, mivel amikor épp nincs érzés, akkor érzés híján nem merülhet fel az ez vagyok gondolata sem. Röviden, ha nincs semmilyen érzés, vagyis nincs semmilyen tapasztalás, akkor az a teljes öntudatlanság, amikor is nem vagyunk jelen, avagy nincs egy én, míg amikor van érzés, van tapasztalás, akkor az hol jó, hol nem jó, tehát nincs olyan konkrét érzés, amire azt mondhatnánk, hogy ez vagyok én.

De ha nincs én, akkor ki cselekszik, s ki tapasztal (SN 22.90)? Ugyanaz, aki eddig is. Vagyis minden cselekedet és tapasztalat valamilyen testi és tudati eseményt jelent, amit ha megvizsgálunk, nem találni sehol egy ént (MN 109). Nem egy én, egy valaki megszűnéséről van szó, ami szintúgy egy, a halmazokhoz ragaszkodásból fakadó téves nézet (SN 24.4). Még ha ezt a fajta megsemmisülés tant a Buddha a legjobbnak is mondta a mások tanai közül (AN 10.29), ez is feltételes és szenvedéssel jár, miként minden én képzet, vagy akár csak a bizonytalanság az én mibenlétét illetően (SN 22.81). Ebből érthető meg az is, hogy egy alkalommal a Buddha miért nem válaszolta egy kérdezőnek azt, hogy van, vagy azt, hogy nincs én (SN 44.10), mert mindkét választ csak mint végletes álláspontot értette volna.

Aki a Buddha tanítását megismerte, a helyes nézetben tökéletességre jutott, vagyis akit folyamba lépettnek hívnak, nem tekint semmit sem énnek, egyénnek, vagy léleknek (AN 6.93), mert felismerte közvetlenül a halmazok (SN 22.109) és az érzékterületek (SN 25.1) mulandóságát. Ez azonban még nem jelenti a teljes megszabadulást, ami a három alap káros minőség – sóvárgás, utálat, zavarodottság – teljes megszűnése (SN 22.89). Ez az önálló gyakorlás kezdete, amikor már nincs szükség további magyarázatokra, mert tapasztalatilag belátta a tanítás igazságát. Elérni a folyamba lépést jobb, mint akár az egész világ urának lenni (Dhp 13.178), mert számára csak egy körömpiszoknyi szenvedés maradt (SN 13.1), s biztosan eléri a teljes megszabadulást (SN 55.2). A folyam pedig, amibe belép, az a nemes nyolcas út (SN 55.5), mert az az út (SN 45.13), avagy az erkölcs, összeszedettség, s bölcsesség hármas képzése (AN 3.85), amit gyakorol. A gyakorló tudja, hogy semmilyen tapasztalat nem az övé, nem ő, s nem egy én, ezt a tudást azonban a hármas képzéssel teljesen el kell sajátítsa, mígnem minden ragaszkodást ténylegesen elhagy (MN 35).

A ragaszkodás teljes elhagyása még a nem ragaszkodás élvezetének elengedését is magában foglalja (MN 106), ahogyan a nézetekhez kötődést is (AN 10.93). A teljes szabadság semmilyen élményen, véleményen, vagy érzésen meg nem állapodás (SN 22.54), s pont ezért mentes minden szenvedéstől (AN 9.34) és önközpontúságtól (Ud 2.1). Amikor a három alap káros minőség többé nem meghatározó tényező, nem rontják meg a tetteket és tapasztalatokat, akkor az a bölcsesség és boldogság teljessége (DN 9).

„Ez a haláltalan, a tudat nem ragaszkodáson keresztüli megszabadulása.”
(MN 106)

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus lélek szenvedés magyarázat megvilágosodás gyakorlás üresség elégedetlenség módszer ösvény megszabadulás nirvána éberség közép út théraváda éntelenség belátás halmazok tévképzetek állandótlanság

A tudat három jellemzője a dzogcsenben

2023.05.19. 17:03 Astus

A dzogcsenben a tudat lényege (ngo bo / svabhāva) üres (stong pa / śūnya), a természete (rang bzhin / prakṛti) világos (gsal ba / prabhāsvara), s az együttérzése (thugs rje / karuṇā) mindent átható (kun khyab / (sarva)vyāpin). Vagyis a tudatnak nincs lényege, jellegében tudatos, működésében határtalan. Magyarul, minden tapasztalati élmény olyan jelenség, amiben és amin túl nincs semmi valódi vagy tényleges, miközben a tapasztalása megtörténik, s bármiféle tapasztalásról is legyen szó, az minden esetben csupán tapasztalati élmény.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus dzogcsen buddha tudat

A szenvedés három fajtájáról

2023.04.14. 22:34 Astus

A szenvedés (dukkha) jelentése a buddhizmusban többrétű, s három fajtáját szokás megkülönböztetni. Van a fájdalmas élmény, ami a keletkezésében kellemetlen érzés. Van az élvezetes élmény, ami az elmúlásában fájdalmas. S van a késztetett, alkotott, összetett élmény, ami a fenntartásában küzdelmes és fáradságos. Mindezek attól szenvedés, avagy attól jelentenek gondot, hogy hol elutasítjuk, hol megragadjuk, hol pedig nem vesszük tudomásul. A megszüntetéséhez a hármas képzés (erkölcsösség, összeszedettség, bölcsesség) vezet, amivel belátható az, miként keletkezik és szűnik meg egy élmény, mitől vonzó, mitől bajos, s miként lehet elengedni.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus szenvedés magyarázat megvilágosodás gyakorlás elégedetlenség módszer ösvény megszabadulás nirvána fokozatos belátás tévképzetek

Én és éntelenség

2023.03.23. 14:24 Astus

A buddhák beszéltek az énről is,
Rámutattak a neménre is,
De azt is megmutatták, hogy
Nincs semmilyen én vagy nemén.
(MMK 18.6, Fehér J. ford.)


A Buddha helyenként azt mondja van én, helyenként azt mondja nincs én. Akik értik a buddhadharma jelentését és ismerik az elnevezéseket, azt mondják van én. Akik nem értik a buddhadharma jelentését és nem ismerik az elnevezéseket, azt mondják nincs én. Továbbá, a Buddha azoknak, akik a megsemmisülés nézetére hajlanak, azt mondja: van én, aki későbbi létezésekben tapasztalja a büntetést és jutalmat. Akik az öröklét nézetére hajlanak, nekik azt mondja: nincs én, nincs cselekvő, sem tapasztaló, és nincs egy önálló dharma külön attól, amit öt halmaznak neveznek.
Kérdés: Ha így van, mi az igazság?
Válasz: Az, hogy nincs én az igazság. Ahogy a dharma pecsétek mondják: minden késztetett dharma mulandó, minden dharma éntelen, a kialvás béke. A nirvána nevű dharma pecsét minden dharma igazsága. De ha valaki még nem ültette el az üdvös gyökereket, bölcsessége életlen, neki nem tanítja a Buddha az éntelenség mély dharmáját, mert ha azt tenné, az a lény belezuhanna a megsemmisülés nézetébe.
Kérdés: Lehet úgy van, de a Kásjapa kérdéseiben a Buddha azt mondta: „Az én az egyik véglet, a nincs én a másik véglet, e kettő elhagyását nevezik a közép útnak.” Miért mondod, hogy a nincs én az igazság, és énről ügyes eszközként beszélnek?
Válasz: Az éntelenséget vallók kétfélék. Az egyik, aki megragadja az éntelenség jellegét és kötődik az éntelenséghez. A másik, aki elpusztítja az ént, de nem ragadja meg és nem kötődik az éntelenséghez, így az magától elmúlik. Az előbbinek az éntelenség egy véglet, az utóbbinak a közép út. Továbbá, a Buddha az én létéről vagy nemlétéről két okból beszélt. Az egyik, a hétköznapi nyelvet használva van én. A másik, a végső igazság nyelvét használva nincs én. Ezért amikor az én létéről vagy nemlétéről beszélt, nem hibázott.

(《大智度論》卷26: T25, no. 1509, p. 253c7-25; Maha Prajnaparamita Sastra XLI.1.B.8)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus magyarázat igazság közép út éntelenség madhjamaka tévképzetek

Dal a mulandóságról

2023.03.17. 14:53 Astus

Az Iroha-uta (いろは歌) egy olyan dal, ami a japán szótagírás (kana) minden elemét egyszer tartalmazza. Kúkait, a japán Singon irányzat alapítóját tartja a hagyomány a szerzőjének, de minden valószínűség szerint a mű későbbi. A verset évszázadokon át használták az írás oktatására Japánban, s a modern korig meghatározta a japán "ábécé" sorrendjét. Ezzel együtt a mondanivalója alapvetően buddhista, amit a Maháparinirvána szútra (Daihacu nehan kjó 大般涅槃經) eme gyakran idézett (pl.: A Jingde chuandeng lu szerint ezek a Buddha utolsó szavai, s A hatodik ős emelvény beszédének hetedik fejezetében erről kérdez egy Zhidao nevű szerzetes) versére vezetnek vissza:

"Semmi késztetett nem örök,
Törvényszerűen keletkeznek és elmúlnak,
Ami keletkezik, az el is múlik,
Megszűnése boldogság."
(T1n7p204c23-24)

Ennek megfelelője a páli kánonban:

"Mulandó, ami összetett; születni és pusztulni kell;
mi születik, meg is szűnik: boldogság, ha ez elcsitul."
(DN 16)

S íme az Iroha-uta magyarul:

Bár ragyogók színei,
Szertefoszlanak.
Ebben a világunkban
Örökké ki él?
A lét mély szurdokait
Most meghaladva,
Csak semmi sekély álom,
Sem más bódulat.

("létnek" fordítottam az ui 有為 kifejezést, ami a saṃskṛta (összetett/késztetett) megfelelője, míg a Nirvána szútra versében szereplő gjó 行 a saṃskāra (késztetés/késztetett/összetevés) fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus megszabadulás nirvána szamszára belátás állandótlanság

Senki nem ér el semmit

2023.03.09. 15:48 Astus

„Ragaszkodás az ember saját nézetéhez, és hasonlóképp,
Ellenérzés mások nézetével szemben: ez mind csak gondolatok.
Ezért a ragaszkodás és ellenérzés felszámolásával
És az elemzés alkalmazásával a szabadság gyorsan elérhető.”
(Madhjamakávatára 6.119)

„Akik megszabadulásra vágynak, először el kell engedjék az álláspontokhoz ragaszkodásukat. Akkor képesek lesznek Nágárdzsuna tanításaira támaszkodni, ami úgy magyarázza el a valóság természetét, hogy az összhangban van mindazzal, amit általánosan elfogadnak a világban. A lényegi jelentésben kell gyakoroljanak, mi szerint minden jelenség csupán függőn keletkezik. Ez a gyakorlat válik megszabadulásuk okává.
Az elemzés szemszögéből, és a nemesek szemszögéből, meg a kölcsönös függőség és a megszabadulás, amit annak megértése okoz, kifejezhetetlen. Semmit nem érnek el és senki sem éri el. Ennek megértésekor még azt sem mondják, hogy ilyen dolgok „nincsenek”. Nem próbálkoznak semmiféle leírással, olyan szavakat használva, mint „létezik”, „nem létezik”, „mindkettő”, vagy „egyik se”.
Ekkor nem gondol semmire. Nem kapaszkodik semmibe. Nem erőlködik. Semmit sem csinál. A nem cselekvés e nagyszerű állapotában művietlenül nyugszik, lazán és egyenlően.
Így nyugodva a tudat hatos csoportjának minden jelensége jelenség-üresség, hang-üresség, tudatosság-üresség. Nézz meztelenül! Nyugodj meztelen megszabadulásukban!
Ez a közép út legfőbb nézete és meditációja. Ez az, ami megnyilvánult a dicsőséges takpo kagyü nagyszerű lényeinek tudatában. Ez a folttalan szóbeli útmutatásuk.”
(The Karmapa's Middle Way, p 333)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus meditáció magyarázat megvilágosodás üresség módszer megszabadulás közép út madhjamaka mahájána

Túl a halmazokon

2023.03.09. 15:04 Astus

– Minden cselekedet a dharmakája működése. Mi a dharmakája?
– Minden cselekedet a dharmakája működése – mondta Ta-an.

– Az öt halmaztól külön mi az eredeti test? – kérdezte egy szerzetes.
– Föld, víz, tűz, szél, érzés, észlelés, késztetés, tudat.
– Ezek nem az öt halmaz?
– Ezek másik öt halmaz.
– Ha ezek a halmazok már elmúltak és azok a halmazok még nem keletkeztek, akkor mi van?
– Ha ezek a halmazok még nem múltak el, akkor hol a tisztelendő?
– Nem tudom.
– Ha ezeket a halmazokat tudod, akkor azokat a halmazokat is megérted.

– Hol van a Buddha? – kérdezte valaki.
– A tudattól nem külön.
– A Kétcsúcson* levők mit értek el?
– A Dharmában nincs mit elérni. Ha van is mit elérni, az az, hogy eleve nincs elérés.

(Csang-csing Ta-an 長慶大安(793-883) - Records of the Transmission of the Lamp, vol 2, 9.173; Zen's Chinese Heritage, p 141-142; T51n2076, p267c18-23 & p268a2-4)

*Kétcsúcs-hegy 雙峰山 - itt tanított Tao-hszin és Hung-zsen, a csan negyedik és ötödik őse

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen üresség belátás halmazok kóan mahájána buddha tudat

Gondolatoktól mentesség

2023.03.02. 09:05 Astus

A jóga és más nem buddhista rendszerek gondolatoktól mentes elmélyedését a buddhizmusban "nem észlelő elmélyedésnek" (asaṃjñisamāpatti 無想定) hívják, s ezzel legfeljebb eszméletlen istenként (asaṃjñika 無想天) lehet születni. Ennek kapcsán mondja a Mahāprajñāpāramitāśāstra (XXX.2.4 / T25n1509_p0191c21), hogy "A nem észlelő elmélyedésnek elég ereje van a tudatot elpusztítani, de nincs benne az igazi bölcsesség ereje." Tehát, bár egy ideig gyakorlatilag eszméletlen/esztelen állapotban vannak, utána ugyanúgy megjelennek a tudati szennyeződések, minthogy azokat nem számolja fel.
Ezt a nem észlelő elmélyedést hívják a (hindu) jógában olyan kifejezésekkel, mint asamprajñātasamādhi, nirbījasamādhi és nirvikalpasamādhi. A harmadik hangzásra hasonlít a buddhista nirvikalpajñāna (無分別智) kifejezésre, azonban a kettő nem ugyanazt jelenti. A nirvikalpasamādhi attól nir-vikalpa (nem-értelmező, nem-észlelő, nem-gondolkodó), hogy egyszerűen nincsenek gondolatok, nincs felfogás, s szerintük csak a végső, tiszta én/lélek marad. A nirvikalpajñāna attól nirvikalpa, hogy nem a felfogott-felfogó (grāhya-grāhaka) kettősében értelmezi a jelenségeket, de ez nem jelenti a gondolatok, az értelmi képesség eltűnését.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus lélek meditáció magyarázat gyakorlás módszer tévképzetek

Igazi én és zen

2023.02.28. 14:20 Astus

„Bár nincs én, a szon tanítók azt mondják: találd meg az „úrt” vagy „gazdát” (zhurengong/juin’gong 主人公), mert különben nem próbálnád megoldani a létezés alapvető problémáját.”

(A Bird in Flight Leaves No Trace by Seon Master Subul, p 48)

„Amit a legtöbben az énnek hiszünk, az úgymond egy érzelmi én. Ezt az ént ismerjük, amikor érzelmek, érzések és hangulatok befolyásolnak. Ez nem az az én, amit a bölcsesség megláthat.

Csak akit már nem zaklatnak az érzelmei, az próbálhatja megismerni az igazi ént. Egyesek azért jönnek a Központba, mert azt remélik, azonnal megvilágosodásra lelnek. Azt remélik, adok nekik egy csodás módszert, ami megszabaduláshoz vezeti őket, de ilyet sosem teszek. Amit teszek, hogy először olyan módszert adok, ami az érzelmek lecsendesítésére használható. Mikor pedig valamennyire lenyugodott, talán akkor adok egy módszert az igazi én kereséséhez. Talán azt a huatout, hogy „Ki vagyok én?” vagy „Mi a wu?”

Bár módszereket adok az igazi én kereséséhez, ez nem jelenti, hogy a Buddhadharma elfogadná egy igazi én tanát vagy létét. Természetesen az én keresése központi eleme sok más hitrendszernek, de a csanban is ez egy szükséges lépés. Ez nem jelenti, hogy ténylegesen van egy igazi én, amit meg kéne találni. De a csan gyakorlás számos módszere az igazi én felfedezésére hivatott.”

(Until We Reach Buddhahood by Master Sheng Yen, vol 1, p 121-122)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen meditáció magyarázat üresség éntelenség belátás kóan buddha tudat

Csu-hung: Buddha-emlékezés és csan gyakorlás

2023.02.22. 16:50 Astus

„A régiek mondták, hogy a csan gyakorlás nem akadálya a buddha-emlékezésnek, s a buddha-emlékezés nem akadálya a csan gyakorlásnak. Azt is mondták, hogy a kettő nem használható egyszerre, viszont voltak, akik a csant a tiszta földdel együtt alkalmazták. Például Jüan-csao Pen, Csen-hszie Liao, Jung-ming Sou, Huang-lung Hszin, Ce-sou Sen és más mesterek. Mind a csan kapujának nagyszerű szakemberei voltak, akik figyelme a tiszta földre nem akadályozta a csanjukat.
Ezért tudjuk, hogy bár a csan gyakorló pillanatról pillanatra vizsgálja eredeti tudatát, ez nem tartja vissza a fogadalomtól, hogy élete végén a Legboldogabb földön szülessen.
Miért? Bár csan gyakorlással felébredhetett, ha nem képes a buddhákhoz hasonlóan az örök nyugodt fényben maradni, és nem képes az arhatokhoz hasonlóan többé nem létesülni, amikor kimerül ez a test, biztosan újraszületik. Az emberi világban születés és bölcs tanítókhoz járulás hogy lehetne jobb, mint a lótuszban születés és Amitábhához járulás?
Ennélfogva a buddha-emlékezés nem csak nem akadálya a csan gyakorlásnak, hanem ténylegesen jót tesz a csan gyakorlásának.”


(Pure Land, Pure Mind, p 46-47; J33nB277p50b27-c5)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen kínai megvilágosodás gyakorlás módszer újraszületés ösvény megszabadulás bódhiszattva

Ácsán Anan: Tudásból megvalósítás

2023.02.02. 12:05 Astus

„Kezdetben látjuk, hogy ami a szívet megköti, az a sakkāyadiṭṭhi – az én nézete, a személyiség nézet, a dolgokat énként és enyémként, teként és tiédként látni. Kezdetben ez az első béklyó, a szív első köteléke, amit meg kell javítanunk, meg kell gyógyítanunk. Ezt már tudjuk, és létrejön az észlelés, hogy ez nem én. A gondolatok nem én. A lélegzet nem én. A víz, amit iszunk, nem én. Az étel, amit eszünk, nem én. A tűz elem – a test hője – sem tartozik hozzánk. De még ha ezt észleltük is, amikor érzéki benyomás keletkezik, az én érzete is létrejön vele együtt. Ha a szem lát egy alakot, a fül hall egy hangot, az orr szagol egy szagot, a nyelv ízlel egy ízt, a test érintkezik egy érinthető tárggyal, vagy a tudat egy tudati tárggyal, bármilyen érzéki tárgy merül fel, azzal együtt megjelenik az én érzete is. Ezért vigyáznunk kell ezzel, mivel a békét és összeszedettséget (samādhi) nélkülöző tudat hajhássza az érzéki benyomásokat. Így hát békéssé, nyugodttá és összeszedetté kell tennünk a tudatot, hogy szétválaszthassuk a tudatot az érzéki benyomásoktól, hogy lássuk: a tudat az a tudat és az érzéki benyomások az az érzéki benyomások. Akkor olyan lesz, mint az olaj és a víz szétválása. Ha nem vagyunk összeszedettek, akkor összekeverednek, mintha ugyanazok lennének. A tudat és az érzéki benyomások összekeverednek. Énnek látjuk. Ez egy zaklatott állapot.
Látjuk, hogy minden jelenség okokból keletkezik, ezért művelnünk kell az okokat a bölcsesség létrejöttéhez. Mert ha nem gyakorlunk, akkor megtévesztettség jön létre. Van egy érzéki benyomásunk, s akkor ez a szenvedés oka. Ezért a szenvedés megszűnésének (nirodha) okait kell művelnünk, hogy ezt elérjük. Ehhez fejlődnünk és gyakorolnunk kell, ébernek lenni a jelenben a meditációs tárgyunkkal (kammaṭṭhāna) – buddho, dhammo, saṅgho – sétálva vagy ülve; továbbá gyakorolnunk a szerető kedvesség meditációt.”

Forrás: Causes for the End of Suffering | Ajahn Anan | 24 Jan 2023; 5:12 - 8:01

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus meditáció megvilágosodás gyakorlás módszer ösvény megszabadulás éberség okság théraváda éntelenség fokozatos belátás tévképzetek

A két igazság szétválaszthatatlansága

2023.02.01. 10:09 Astus

„Ha kifejtik az igazságot ahogy van,
A közmegegyezésest meg nem zavarja;
Külön közmegegyezésestől
Végső igazság nem lelhető.
Üresként tanítják a közmegegyezésest,
A közmegegyezéses maga az üresség;
Egyik nélkül nem lehet a másik,
Ahogy, ami született, elmúlik.”
(Nāgārjuna: Bodhicittavivaraṇa, 67-68. versszak)
 
A XIV. Dalai Láma magyarázata (2010. május, New York City, Radio City Music Hall):

Ez egy fontos pont, mert amikor a dolgok végső igazságára gondolunk, amikor az olyanságra gondolunk, a tathatára, meg kell értenünk, hogy nem valami olyanról beszélünk, ami független a közmegegyezéses tényektől, mert amikor ürességet mondunk, amikor a valóság végső természetét mondjuk, akkor a dolgok természetéről beszélünk, nem valami olyanról beszélünk, ami független ezektől. Mert vannak dolgok és események, beszélhetünk azok végső természetéről, beszélhetünk a jelenségek olyanságáról és igazságáról. És a jelenségek nélkül valamiféle igazság fogalma, ami a végső ürességet alkotja, értelmetlenné válik. Ezért az üresség és a tények, amik alapján az ürességet megértik, szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Így ezek bizonyos értelemben a tenyér két oldala, vagy a bankjegy két oldala, két különböző oldalról nézve. Tehát az egyik oldalról, az egyik szögből, az egyik szemszögből látjuk a függő keletkezés világát, a másik oldalról látjuk az üresség világát. Lényegében egy és ugyanazon dologról, ugyanazon világról szólnak. És itt olvassuk: „Külön közmegegyezésestől végső igazság nem lelhető.” Ez egybecseng a Szív szútra jól ismert állításával: „A forma üresség, az üresség forma.” És: „A formától külön nincs üresség.” A versszak ezzel a ponttal cseng egybe. Tehát a hatvanhetedik versszak értelme: „Ha kifejtik az igazságot ahogy van, a közmegegyezésest meg nem zavarja.” Ez azt jelenti, hogy amikor a végső igazságot, ami az üresség, a függő keletkezés szerint értik meg, akkor az a közmegegyezésest nem rombolja le, továbbá a közmegegyezésestől függetlenül nem beszélhetünk egy végső igazságról.

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus magyarázat igazság üresség nirvána szamszára okság közép út éntelenség belátás madhjamaka mahájána

Valóságunk teremtése

2023.01.10. 09:16 Astus

A buddhizmusban nem külső dolgok magyarázatáról van szó, hanem a tapasztalás vizsgálatáról, mert a célja a szenvedés megértése és felszámolása, s a szenvedés az egyéni tapasztalásban jelenik meg. Tehát például a Gellért-hegy esetében a „teremtés” abban áll, hogy egyáltalán Gellért-hegynek hívjuk - miközben a hegy (domb) nem hívja magát annak - továbbá az elnevezést összekapcsoljuk például a látványával, és mindehhez még azt is gondoljuk, hogy a néven és alakon túl, valahol a tapasztaláson kívül van egy tényleges dolog, ami megfelel a névnek és az alaknak. Így lesz a puszta elnevezésből, hogy Gellért-hegy, egy szilárd és független létezőnek vélt valóság. Onnantól pedig, hogy tényleges létezőnek tekintünk egy megnevezést, lehetségessé válik mindenféle személyes viszonyulás is, mint pl.: szeretek a Gellért-hegyen kirándulni, egyszer a Gellért-hegyre akarok költözni, a Gellért-hegy természeti tulajdonságait meg kell őrizni és ezért nem szabadna oda építkezni, stb., tehát a Gellért-hegy számos további jelentéssel ruházódik fel, érzelmeket lehet hozzá kötni, és így tovább. Amikor pedig megalkotjuk, illetve elfogadjuk valóságosnak ezeket a viszonyulásokat, akkor azok meghatározzák a viselkedésünket is, például kirándulunk a Gellért-hegyen, vagy tiltakozunk egy építkezésnél. Ezek a cselekedetek aztán újabb élményeket, értelmezéseket, viszonyulásokat, s tetteket eredményeznek. Ez a folyamat az, amit leegyszerűsítve karmának hívnak. Itt látható az is, hogy a karma mennyire egyéni. De csak mert egyéni, nem jelenti, hogy másokkal ne lehetnénk akár azonos, vagy nagyon hasonló állásponton, s általában azokkal az emberekkel szeretünk valamiféle közösséget alkotni, akikkel aztán például együtt kirándulhatunk, együtt tiltakozhatunk. De csak mert bizonyos dolgokat együtt teszünk, ebből nem születik egy új „közös tudat”, legfeljebb képletesen mondva. És ott vannak azok, akiknek a Gellért-hegy egészen mást jelent, s épp ezért ők más értelmezési keretbe helyezik azt, más lesz az érzelmi viszonyuk hozzá, s másként viselkednek. Velük legfeljebb addig a pontig van közös szemléletünk, hogy egyezik az elnevezés, s mindketten Gellért-hegynek mondjuk, de igazából elég mást értünk alatta. Aki pedig még csak nem is hallott a Gellért-hegyről, annak semmit sem mond. Vagy aki csak a nevet hallotta, de nincs személyes kapcsolata vele ezen túl, annak jelentéktelen. Így ezek az értelmezések és az azokra épülő érzelmi viszonyulások azok, amik a meghatározóak aztán a szemléletben és cselekvésben.
Mindezt azért érdemes átlátni, mert ebben a folyamatban kiderül, hogyan kötnek minket az elgondolásaink, s az elgondolások alapján az indulataink, az érzelmi viszonyulások, amik alapján cselekszünk. Itt látható meg, hogyan keletkezik a szenvedésünk, s hogyan lehet azt megszüntetni. Amikor felzaklat minket az, hogy a Gellért-hegyen kiirtanak fákat, vagy amikor azért sajnáljuk magunkat, mert nincs pénzünk a Gellért-hegyre költözni, akkor külső, megváltoztathatatlan valóságnak éljük meg a saját elképzeléseinket, s ezzel együtt saját magunkat. Itt jelenik meg az, amit énnek, személynek, önmagunknak tartunk, s itt van az, amit éntelennek, üresnek érdemes felismerni ahhoz, hogy véglegesen el tudjuk engedni a szenvedésünket kiváltó elgondolásokat és érzelmeket. Hogy aztán ténylegesen sikerüljön is a szenvedésünk megszüntetni, ehhez kell nem csak a szenvedés, a szenvedés keletkezésének és megszűnésének megértése, hanem az ahhoz vezető gyakorlati út járása is, amivel átalakítjuk a viselkedésünket, a viszonyulásainkat, s az elgondolásainkat is. Ez az út jelenti a buddhista tanítások alkalmazását.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar buddhizmus teremtés szenvedés magyarázat tudat karma megvilágosodás üresség újraszületés megszabadulás szamszára okság éntelenség belátás tévképzetek csak tudat

Magyarázat a négy takaráshoz

2022.12.15. 16:03 Astus

A tudat lényege az üresség; a tudat természete az üresség, világosság, és éberség együttese. A tudat valódi természetének neve „jese”, avagy bölcsesség, amivel minden lény rendelkezik. Azonban az érző lények nem ismerik fel tudatuk valódi természetét akként, ami. A felismerés hiánya olyan, mint sarat vagy homokot dobni a tiszta vízbe, amitől az beszennyeződik, illetve koszos lesz. Amikor a felismerés hiánya van jelen, akkor az nem „jese”, avagy bölcsesség, hanem „namse”, avagy elme. De a tudat e két állapota közti különbség nem más, mint hogy a tudat felismeri-e saját természetét vagy nem.

Hogy nem sikerül a tudatnak felismerni a saját természetét, ezt hívják úgy: „ma-rik-pa”, avagy tudatlanság, ami a tudatban a takarás vagy szennyeződés első szintje. Ennek a tudatlanságnak a következményeként a tudatban létrejön az „én” és a „más” (valami, ami más mint a tudat) feltételezése. Ez a kettős kötődés, amivel kezdettelen idők óta rendelkezünk és sosem marad abba, a takarás második szintje, a szokáshajlamok takarása. A kettős kötődés alapján keletkezik a három alapvető tudati bántalom: tudati sötétség, vágy, és erőszakosság. Ezen a három bántalmon alapul a 84.000 különféle tudati bántalom, a takarások harmadik szintje, amit a tudati bántalmak takarásának hívnak. Ezek hatására hajtunk végre olyan tetteket, amik természetükben eltakartak - ez a negyedik szint, amit a tettek, avagy a karma takarásának hívnak. A takarások e négy szintje vagy fajtája az oka annak, hogy az összes érző lény a szamszárában vándorol. Ha ezeket eltávolítják vagy megtisztítják, akkor a tudat természetének eredendő minőségei - amikre úgy utalunk, mint bölcsesség, avagy „jese” - természetszerűleg megnyilvánulnak és szétterjednek, mint a nap sugarai. A tibeti szó e takarások eltávolítására a „szang”, ami „tisztítást” jelent, és a tudat eredendő minőségeinek szétterjedése, ami az eredményeként megjelenik, tibetiül „gje” avagy „növekvés”. „Szang-gje”, ez a két szó együtt tibetiül a szó arra, hogy buddha. Ezért a buddhaság jelentése a tudat teljes tisztaságának felismerése és megértése.

(Taking Refuge by Kalu Rinpoche)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása